Emlékezzünk, hogy ne felejtsünk - városvezetés nélkül ( - Trianon kapcsán távol az ellen')

Szeretem ezeket a rendezvényeket. Tudjuk, hogy magunk vagyunk. Statiszták és kivezényeltek nélkül. Igen.
Ez egy önkormányzat mentes hazafias rendezvény volt. Hazafias, mert akik megjelentek azok tiszta szívből jöttek, hazaszeretetből, jóérzésből, kötelezettség nélkül.

Ez így van rendjén. Akik itt voltak, azok így is gondolják. 

A Jobbik, az ócsai Székelykapu Baráti Társaság nem csak személyes képviselettel, egyéni megjelenéssel fejezte ki együttérzését és tiszteletüket a nemzetünk előtt, hanem a szervezett megemlékezés keretében, és az azt követő főhajtással. 

Trianon rettenete és máig érezhető traumája  az elszakítottakban tovább él.  Ócsán számos elszakított részről érkező honfitársunk él. Őket társadalmunk bizalommal fogadja. Oly annyira, hogy még az önkormányzatba is bejuttatta az ebéli bizalom jeléül. Ma ők azok, aki távol maradtak.

De nem csak ők nem érezték szükségét a nemzeti összetartozás kifejezésének, hanem az ócsai társadalmi egyesületek sem érezték ezt annyira méltónak, és lendületesnek, mint a városi vígságot, a dáridózást. 

Lassan már tudjuk, hogy mi várható el a polgármestertől és a helyettesétől. Ismerjük, hogy milyen eseményekhez és rendezvényekhez adja a nevét, és hol, miként képviseli a várost, aminek első embereként, vezető tisztségviselőjeként megjelenik, arcát adja.  

Így azzal sem mondunk újat, ha azt állítjuk, senki és semmit nem változott. Mert most nem volt számukra fontos a megjelenés, a személyes, vagy a személytelen képviselet. Igaz, ez a nap nem egy bulizós összejövetelről szól. Ez nem egy party.  Itt nem kell tortát szelni és osztani, ezért nem kell sorba állni, és  nincs baráti koccintás.  Ez a nap nem a cimboraságról, hanem a nemzeti összetartozásról az egységről szól. 

Egységről, összefogásról, amitől távol tarja magát a hivatal, az összes önkormányzat által közpénzből támogatott egyesület, akik máskor egymás nyakába lihegve igyekeznek szolgálni egy gazdát. Most a haza és a nemzet érdekében persze, hogy nem mozdulnak. Ez már nem az ő világuk. Ez nem buli. 

Másutt félárbocra eresztik a nemzeti trikolórt, vagy gyászszalagot tűznek rá. Jobb helyeken központi megemlékezést tartanak, hivatalos műsort szerveznek, ahol nem csak a hivatalos személyek, hanem azok is megjelennek, akik számítanak egy város, egy közösség életében. 

Itt Ócsán is így van? Mondhatnám, hogy nem, mert akiknek hivatalból kötelességük az emlékezés, azok erre képtelenek, és nem jelentek meg. De nem így van. Mert aki számít, az megjelent. Ócsaiak egy maréknyi csapata ismét bebizonyította, hogy ez számít.  A tiszteletadás, a tisztesség olyan ritka kincs, ami kevés pedagógusban, szülőben és önkormányzati tisztségviselőben adataik meg oly mértékben, hogy azt egy nemzeti összetartozást kifejező gyásznapon a közösség előtt kifejezzen. Ez a kifejezéstelenség, a szétzilált érzéstelenség nagyon rossz üzenetet fejez ki.  Nem csak a kirekesztett nemzettársaink iránt, hanem a hazával szemben is. 

Úgy látszik Ócsán ma csak a Székelykapu Baráti Társaság és a Jobbik az, akinek fontos a nemzetiség, az állam, az emlékezés, és az összefogás.  

A megemlékezés a Himnusz felcsendülésével indult. A felvezető beszédet Magyar Péter a Jobbik  ócsai alapszervezetének elnöke mondta. Ezt követően Zábrácki László a Jobbik szakpolitikusa tárta fel a múlt sebeit beszédében. Az elhangzottak mentén megjegyezte, hogy nem tudja milyen vezetés van Ócsán, hogy a nemzeti emlékhelyen sem nemzeti zászló, a városban pedig sehol egy a félárbocra vont tricolor. 

(A város valahogy kivonta magát ebből a napból. Elment mellette, mint annyi más mellett. Személytelen számukra az egész, nem is érinti meg őket.)

Ezután Tarnavölgyi Zoltán az ócsai Jobbik alelnöke szólt és szavalt verset az egybegyűlteknek.

Befejezésül a Jobbik és a Székelykapu Baráti Társaság helyezte el koszorúit az emlékhely talapzatán.

A megemlékező rendezvény a Szózat és a Székelyhimnusz hangjaival, s eléneklésével zárult.

Mi, akik ott voltunk, ismét gazdagabbak lettünk egy közösségi élménnyel. 

Mi tudjuk hovatartozásunk. 

*