Mi vár ránk és az utókorra ( - kívánságműsor helyett)

Bukodi mester szeretné, ha Ócsa a román kori református templomról, a tájvédelmi körzetről, a nádfedeles pincékről lenne újra híres és a sajtó is majd ettől hangos - nyilatkozta.

Ezt a Napló azon riporterének (Faix Csaba) említette, aki cserébe még a nevét sem tudta helyesen beolvasni. Ez a momentum jól igazán jól szemléltette azt a hozzáállást, amit a kereskedelmi média és megélhetési riportkészítés ötvözete kovácsol egy komoly társadalmi probléma kapcsán. A riportrekedéshez manapság ontják az alaktalan és önmagukat megformálni képtelen pufi-dzsekis, baseball sapkás alakokat, akinek semmi nem számít csak a gázsi a leadott anyagért.

Jól látható, hogy ezeket a figurákat az sem érdekli, hogy az elébük iparkodó polgármestert miként hívják. Számukra csak az a lényeg, hogy általa bejussanak az épülő telepre egy pár perces tévés anyagért.

Bukodiék előtt - tájbelii parasztház

Bukodi Károly ezeknek mondhatja kívánalmait, ők soha addig nem lesznek rá fogékonyak, míg a bulvármédia nem a település ősi múltjából és kultúrájából tud pénz csinálni. 

Azonban az érem másik oldalát tekintve ezért a polgármesteri kívánságlistáért máig nem sokat tett a léha városvezetés. Az önkormányzati választást követő regnálása óta Bukodi úr sem a közlekedésen, sem az úthálózaton, sem a környezeten nem volt képes javítani. Még az Ó-falu jellegzetes és ritka parasztházainak egyiket sem volt képes megmenteni, amikor helyt és teret engedett a Lakatosház néven elhíresült épület öncélú lerombolásának.

És a Bukodi-Horváth páros hatalomra törése után ( - értékőrzés helyett)

Az Ócsára behozott adóstelepi építkezéssel meg pont ellene tett annak, hogy rólunk a felsorolt, Ó-falut és Árpád-házi múltat idéző nevezetességeinkről ejtsenek szót.

Mióta a városunk a nevét adta ahhoz, hogy ide importálják a nyomort, azóta másról sem hallani, mint erről. A híradások visszatérőn Ócsát  a devizaadós telep kapcsán emlegetik. Ez sajna már csak így lesz. Ez érződni fog a betelepülések során és az ingatlanárakban is. Sőt az itt élők mindennapjaiban szintén erős nyomot fog hagyni. Ócsa leértékelődik.

Sokan már előre félnek ettől a teleptől -  nem ok nélkül

Hiába szeretne az eladott imaigen javítani a szeretett polgármesterünk, az ehhez bábként használt személye már kiszolgáltatottá tette a várost. Az elhangzott nyilatkozatával sem fog ez már változni. Az, hogy Ócsát ismét az egyedülálló XIII. századbeli bazilikával, a természetvédelmi területtel, a tanösvénnyel, az egykori Duna-mederrel és az öreg-hegyi pincesorral kapcsolatosan hozzák szóba, nagyon sokat kell munkálkodni. Ez azonban ennek a rezsimnek az idejében nem fog sikerülni. Az eladott babaruha oda lett, mint a város tisztes élete és megbecsülése. 

Ócsa nevéhez immár kitörölhetetlenül rányomták a billeget a bukott  lakáshitelesek nyomortelepének ide-transportálása folytán. A pejoratív megítélésbeli változásért Ócsának legalább annyit kell küzdve tennie, mint más rossz szájízű elődberuházások túlélőinek. Az utókornak. Úgy, mint az Iváncsa melletti Beloiannisznak, vagy a fővárosban egykor volt dzsumbujnak, az Illatos úti lakótelepnek.

*