„Tesz-Vesz városban senki sem unatkozik. Tarts velünk, és ismerd meg, mi minden történik az iskolában, az utcán, az orvosi rendelőben, a tűzoltóságon vagy épp a kikötőben.”
- könyvajánló
Jegyzőként az a sokat megjárt dr. Schramm (Sas) Gábor asszisztál a város ügyes-bajos dolgai közt a polgármesteri kőrnek, akinek menesztését is híresztelték már. TESZ – vesz város jegyzőjeként az a néma levente, aki nem igazán kultiválja a nyilvánosságot inkább a háttérben megbújva, amolyan szürke árnyként vezényli, vagy ha úgy tetszik, csűri-csavarja a jogi (jogszabályba foglalt) dolgokat.
De lássuk is miről van szó. A TESZ-vesz város utalás az önkormányzati többséget (irányítást) biztosító Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület rövidített elnevezésére. A teszetlenség a toszasággal kiegészítve (toldva) a teszetosza kifejezést szimbolizálja. Azt a helyi ügymenetet, amit a TESZ tagsága amolyan bábként, vagy a szóhasználat mögött rejlő kifejezésre harmonizál: arra az emberre, akit ide-oda lehet tuszkolni, amúgy meg engedékeny, bizonytalan, változékony, döntésképtelen, befolyásolható, habozó, határozatlan személy. Szentendre önkormányzatának működése, a városvezetés ezt vizionálja.
„Ül a valagán hónapról hónapra egy rakat tehetségtelen ember, és olyanokról dönt, akik letettek valamit az asztalra. Meresztik a seggüket évek óta egy nagy rakás középszerű emberrel körülvéve, aminek aztán meg is van a következménye. Még felkészülni sem készülnek fel az ülésekre, nemhogy bármilyen többletmunkát beletennének a városvezetésbe, és hát az nem érv, hogy nadeviszontagellenben ennek meg is van látszata. Hát meg. Csak körül kell nézni a városban. Vagy itt kell élni.”
Ebben a jelenségben az egyetlen erős szimbólumhoz a jámbornak beállított Szentendrei Rendészeti Igazgatóság (SZERI), ami visszavezet minket a se szeri, se száma ügyekhez. Jámbor tűnik az egyetlen és szertelen figurának TESZ-vesz város közterületi életében. Jámbor Ferenc az a „gyári szentendrei” akinek nem látni közigazgatási szakképzettségét, csak a régi tűzoltósági munkájára hivatkozva amolyan haveri gesztusként került be a hivatali munkába. Az egykori suta vezető magához vette, és a kígyótojást kikeltve hagyták a maga terráriumát létrehozni. Ez a SZERI, ahol olyan számon kérhetetlen szerepet és pozíciót kapott, ami ma már egész Szentendre közéleti-, társadalmi megítélésére káros lehet.
A városba látogató idegen, kiránduló, turista, vagy vendég előbb-utóbb a SZERI tevékenységével találkozik szemközt. Ha a városban közlekedik, ha megáll, leparkol, vagy éppenséggel a Duna partra tart, akaratlanul is a rendészeti igazgatóság térnyerése, tevékenysége és ügyvitele alatt találja magát.
Így jártak azok a motorosok is, akik csak kikapcsolódásra vágytak, de 120 ezres bírsággal távoztak az ügybuzgó SZERI által.
Aztán a másik motoros sem járt jobban, aki képes volt nem behajtani, csupán betolni a motorbicikliét a védett zónába.
Mindehhez a drága vétségért elég kusza közlekedési tábla, amiből Szentendrén jámbor munkássággal többet is találni. Ezek az értelmezhetetlen, átláthatatlan közlekedési jelzések nem felelnek meg a KRESZ előírásainak, mégis ezek alapján büntetnek, bírságolnak a városban a szabadjára engedett SZERI rendészei. És ebben rejlik Jámbor említett erősséggé, önállósága, és kontrollálatlan függetlensége, amit a teszetosza városi (önkormányzati) gárda megenged számára. Ez hozza a TESZ-vesz városi gondolatokat és rémiszti el az egyszerű állampolgárt a várostól.
Szentendre megítélése a közterületeken tapasztalható állapotokon áll, vagy bukik. A SZERI szabadjára engedése, valamint szertelensége ennek a buktatója.
Az utcaképet tekintve az útburkolati jelek vagy láthatatlanok, kopottak, vagy összemosódottak, hibás megjelenítéssel megtévesztő, hamis információkat adnak, amit a maga javára kihasználva, amolyan élősködőként csap le a közterületi munkát végző, megbízott felügyelő, vagy rendész, aki itt és ezen a szakaszon büntet. Jámbor Ferenc hatósága mindezekkel szemben nem lép fel, a KRESZ előírásainak nem szereztet érvényt, a láthatóság, az észlelhetőség és az értelmezhetőség érdekében láthatólag, nem jár el. Számára mindez egy kedvező és kihasználandó, kihasználható helyzet, még akkor is, ha többen ezért visszaélést kiáltanak. Jámbor tesz az egészre, mert a teszetosza önkormányzat és a jegyző mind egy húron pendülnek. A teszetosza ember képtelen bármit is tenni, cselekedni és érvényesíteni a jogrend, a törvényesség helyreállítása érdekébe.
A pillanatnyi haszon, a SZERI által zsákmányolt bevételek mind valakik javát szolgálják. A panaszkodó meg le van sajnálva. A SZERI az a hidegvérű hüllő, aki tojja a (sas-)tojásokat. A tojásnak itt jó ára van.
A város azonban drágán fizet ezért, még akkor is, ha látszólagos fizetés terhét, a büntetéseket az idetévelygő idegenekre próbálják hárítani.
Az, hogy a várost erodálják mindezzel, már nem érdekli a feleket. Mit foglalkozzon egy olyan jegyző mindezzel a helyi problémával, aki Pécsen élt, dolgozott, majd Keszthelyen (1991-1992), aztán Budapest (1992-1994), majd ismét Keszthely (’94-’96) utána Győr, majd APEH Sasként még PM. 2007 és 2010 között pedig Baján tűnk fel munkásságával. Jött-ment. végül 2019-ben Szentendrére került.
Egy ilyen országjáró háttérrel nem egy patrióta, röghöz kötött ember jellemképét mutatja. Mit érdekelheti Szentendre és a város ügyvitele a megélhetési forrásokon kívül, vagy éppen azon túl?
Hogy is várható el egy ilyen jegyzőtől, hogy rendet tegyen, netán megszüntesse a SZERI jogsértéseit, megvédje a szélsőséges és káros eljárásoktól az ittenieket? Mit is foglalkozhat Szentendre külső megítélésével, a tapasztalható visszásságokkal, amikor még egy normális válaszra sem méltóztatik?
TESZ-vesz városban ez már csak így elfogadott a teszetosza
önkormányzat és a se szeri, se száma közterületi-, közéleti túlkapásokat
hallva, olvasva.
Mindenesetre Jámbor Ferenc számára mindez nyereséges, ha a hiányos szakmaiság mellőzésével a pozícióját, a juttatásait, javadalmazását, jutalmazását, bevételeit tekintjük.
Az, hogy ebbe Szentendre miként sérül, az ideiglenes (TESZ alkotta) többségi városvezetést nem érdekli.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése