Véglegessé vált az arcvonal. A magát
baloldali demokratikus ellenzéknek nevező szedett-vedett posztkommunista
csürhe végül az egymás hímtagjának három éven át tartó ráncigálása után
mégiscsak összegyűlt a legkevésbé kókadtnak látszó köré. Felköptek és
aláálltak becsülettel, a végén pedig már meg sem próbáltak arrébb mászni
alóla. Nem volt hely merre menni, mert ott volt már Gyurcsány, Kuncze
meg Fodor.
 |
| Felfalásra várva: - birkák választás előtt (róka vagy oroszlán) |
A másik oldalon a magát nemzeti oldalnak hívó posztkommunista rablóbanda legalább ettől a miniszterelnök-jelölési bohózattól megkíméli a választópolgárokat. Ott már régóta nincsen kérdés irányítási ügyekben.
A választás lehetőségének illúziója
ugyan csempészhet némi reménytől csillogó bájt a választási procedúra
egyébként tragikomikus folyamatába, de aki csak egy kicsit is
nyitott a világra és némi energiát rászánva megpróbálja megérteni a
magyar politikai dágvány működését, annak a napnál is világosabb, hogy
az valójában csak hitbeli kérdés, hogy a fideszre vagy a szocikra
szavaz. "A te kommunistáid a jobbak?" - hangzik el a kérdés. A fidesz nincs szocik nélkül és szocik sincsenek fidesz nélkül. Az elmúlt 25 év módszeres hazaárulása, a magyar politikai és közélet parcellázása a szoci és fideszes lövészárkokkal; az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlati alkalmazása a magyar választópolgárokon. Mondhatjuk persze, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.
Ugyanakkor, az elmúlt pár év egyik
biztató elmozdulása, hogy láthatóan kezd kialakulni egy olyan választói
réteg, amelyik kezdi tudatosan és határozottan elutasítani ezt a fajta
politikai provincionalizmust. Megjelent egy olyan igény, amely
már nem a kádári elvek mentén szocializálódott sekélyes populizmusra
fogékony, hanem tudomásul veszi a piac- és információgazdaság
realitásait, ingerküszöbét pedig már nem viszik át az ostoba demagóg
politikai lózungok.
Ez a réteg ma a magyar politikai élet árvaháza.
Választásokon a fideszmszp szóba sem jöhet, a buzi-cigány-zsidó
radikális szentháromságon alapuló (bár újabban szívecskés szdsz-esedő)
jobbik pedig említésre sem méltó. Az egyetlen látható politikai entitás
ebben a szegmensben a Schiffer féle LMP. Jelen formájában ez az alakulat
is azonban gyenge, erőtlen, politikusai jellegtelenek és karakter
nélküliek, ráadásul a pártot átszövi valami elmaradott és homályos zöld
romantika is. A magyar politikai közeg szánalmasságát jelenti
azonban az a tény, hogy még egy ilyen alakulat is kiemelkedik a többi
közül azzal az egyszerű ténnyel, hogy az LMP az egyetlen pártnak
tekinthető, amelyik legalább konzekvens maradt az elmúlt négy évben az
elveit tekintve, valamint napirenden tartanak olyan témákat,
mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának ügye, ami ugye a
többi kommunista utódpártnak (minden bizonnyal az érintettség okán) nem
érdeke.
A bohócozással kezdődő kampány minden bizonnyal a Zuzu Petals-al való beszélgetésre
fog hasonlítani. A ValóVilág közönsége, a rezsiharcosok és a
mazochisták pedig minden bizonnyal jól fognak rajta szórakozni, egyéb
szempontból viszont teljesen érdektelen lesz. Az egyetlen
nyitott kérdés, hogy az LMP képes lesz-e végre túllépni saját
töketlenségén és a többiekkel szemben megmaradt csekélyke erényüket
csillogtatva képesek lesznek-e az elmúlt 25 év politikai útonállásától
megcsömörlötteket megszólítani. Ez a választás az LMP utolsó esélye erre. Egyébként jön a jól megérdemelt süllyesztő.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése