Sintér munka, avagy jó üzlet a sintér biznisz - Ócsáról is beszélhetnénk ( - 1. rész)

Ha az önkormányzatok azt a pénzt, amit sintérre költenek, állatvédelmi megelőzésre fordítanák, már rég nem lenne szükség azokra a gyepmesteri telepekre, amelyek a Balkánt idézik, nem pedig az Európa Uniót…

Lehet viszonylagos felemelkedés, de lehet gazdasági válság: egy valami alig változott ebben az országban. Ez pedig nem más, mint a gyepmesteri telepek helyzete. Mintha nem is lenne állatvédelmi törvényünk, ezek felett a telepek felett megállt az idő. Hogy ez így is maradjon, jó néhány helyen egyszerűen ezt úgy oldják meg, hogy ember fia be nem teheti a lábát a kétes hírű intézmény ajtaján. Hogy mi történik, ha valaki a kutyáját keresi? Hát megáll az intézmény kapuja előtt. Kihoznak neki egyet, esetleg aztán egy másik kutyát. Ha a kutyák nem azonosak az elveszett ebbel, hát így járt a tulajdonos! Többé nem látja élve a kutyáját, aki lehet, hogy éppen benn a telepen hallgatja reménykedve gazdája egyre távolodó hangját.

Jó néhány telep működik úgy, hogy ember fia át nem lépheti a kapuját. Vajon milyen titkolni valójuk van? Miért nem léphet be az az adózó állampolgár, akinek az adó forintjából fenn tartják ezeket?

Ilyen telep például a  Gyál is. Sem a kutyáját kereső gazda, sem állatvédő nem teheti be a lábát a helyi KHT által üzemeltetett telep területére. Hogy mi ennek az oka, azt a KHT vezetője sem tudja megmondani.

De talán jobb is, ha nem jut be ezekre a helyekre a laikus ember fia…Mert amit a legtöbb helyen lát, az az érzékenyebb lelkű embertársainkat bizonyára hosszú hónapokra tenné álmatlanná…

Olyan telepek ezek, amelyek több helyen kimerítik az állatkínzás fogalmát. Mert míg az állatvédelmi törvény érthetően behatárolja az állatok tartásának körülményeit, az önkormányzatok gyepmesteri telepei úgy gondolhatják, rájuk nem vonatkoznak ezek az előírások! Ha a  nyugati határszélről indulva teszünk egy sétát, nem túl nagy dicsőség nekünk a soproni gyepmesteri telep, ahol az állatok szűk ketrecben várják megmentőiket. Szerencsére azok meg is érkeznek. Igaz, nem magyarok, hanem az osztrák állatvédők képében, akik nem tudták tovább elnézni az altatások tömkelegét, és évek óta ők hordják ki a megfigyelési idő letelte után az ebeket.  Már nem szörnyülködnek, megszokták a látványt. Ám minden bizonnyal őket is sokkolná hogy mit láthatnak, ha az ország szíve felé lévő gyepmesteri telepekre autóznának…Nem is kell olyan sokat menniük, mert Várpalotán még ettől is rosszabb látvány fogadja a betérőket. Nyomorúságos ketreceikben az állatoknak valódi kínszenvedés a megfigyelési idő letöltése, de legalább itt az új gyepmester személye révén könnyebb a sorsuk az állatoknak. Itt a helyi állatvédők igyekeznek maradék lehetőségeket is összeszedve menteni az állatokat a megfigyelési idő letelte után. Innen nem messze mindössze másfél évvel ezelőtt sikerült egy vizsgálat során a német juhászkutya fajtamentőknek bezáratni a zirci gyepmesteri telepet, ahol állatkínzással felérő módon tartották a befogott kutyákat, ráadásul a 14 napos megfigyelési határidőt sem tartották be.

Szemét és állatbefogó csapda - Ócsán a pálya mellett

Maszekban a legnagyobb buli!

Lehetne sorolni tovább a településeket, de nem lenne igazságos. Hiszen ott vannak a szerződött vállalkozók eldugott telepei. Azok a telepek, amelyeken nem járt még ember fia, nemhogy a szakhatóság, hiszen ezeknek a vállalkozóknak nincsen engedélyük. Valószínűleg megvan annak az oka, hogy miért dugdossák ennyire ebbefogó telepeiket! Ennek ellenére a legújabb divat, hogy állatvédőként tüntetik fel magukat és a tevékenységüket a hatóság és a lakosság előtt. A kóbor ebek befogása  kötelező nyűg ez az önkormányzatok hátán, amitől megpróbálnak a leggyorsabban megszabadulni. Ha nincs a településnek az ebrendészeti telepet üzemeltető KHT-ja, pályázatot írnak ki a kóbor kutyák befogására. A kóbor állatok megfigyelését pontosan humánegészségügyi szempontból csakis az állategészségügyi hatóság  által engedélyezett és ellenőrzött településen végezhetnék. De hogyan is történik ez néhány helyen a valóságban? Az önkormányzat ülésén meghallgatják a pályázót. Nem hogy nem kérik az az eb befogó szakképesítését igazoló dokumentumot, de a telep szakhatósági engedélyét sem ellenőrzi senki!

Így történhetett meg, hogy a több botrányt és telepe felszámolását megélő vállalkozóval most ismét szerződést kötöttek települések. A jegyzőkönyvek tanúsítása szerint bediktálásra elfogadtak egy olyan telephelyet, ami semmiféle szakhatósági engedéllyel nem rendelkezik! Egyébként  erre a telepre pedig egy másik ebbefogó is hordja az általa befogott kutyákat. Csak éppen a hatóság nem tud arról, hogy ez a telep létezik, így nem is ellenőrzi.

Arról ugyanis ne álmodjunk, hogy az önkormányzatoktól valaki kimegy ellenőrizni, vajon hová is kerülnek a településükön befogott kutyáik! Az állategészségügy pedig miután nem adott rá engedélyt, nem is tud a létezéséről sem.

Jó biznisz a sintér biznisz!

Már ötven településen gyűjti be az a magán gyepmester azokat a kutyákat, akinek a telepe rendelkezik engedéllyel. Csak hogy ez a telep kicsi, a gyepmester pedig azt állítja a pályázati meghallgatások során az önkormányzatoknak, hogy nála nincsenek altatások! Hogy hová kerülnek a többi helyről befogott kutyák? Nos, ennek még senki nem nézett utána. Pedig igen egyszerű lenne a feladat. A településeknek lejelentett befogott kutyaszámot kellene csak összeegyeztetni a telepi naplóval. Ha ez megtörtént, gyaníthatóan jó pár hasonló telepen merülnének fel kérdések a kutyák létszámával kapcsolatosan. A kutyák sorsáról is kaphatnánk némi képet, ha egyszer egy illetékes venné ahhoz a fáradtságot, hogy az exterminálási napló bejegyzéseit pedig összevetnék a telepi napló adataival…Az pedig hogy ki, és milyen anyaggal végzi a „felesleggé” vált állatok kivégzését…Nos ellenőrzés hiányában senki nem tudhatja…

Mert attól kezdve, hogy az önkormányzat megkötötte a gyepmesterrel a szerződést, úgy tűnik, már a kutyát sem érdekli a kutyák sorsa!

Pedig nem lehet rossz üzlet az ebbefogó tevékenység! Településenként száz-kétszázezer forint összegű díjazást kap a gyepmester a befogott kóbor kutyákért. Ha valaki ezt beszorozza a megbízó települések számával, több milliós havi bevétel jön ki. Ha ezeket a pénzeket az önkormányzatok inkább állatvédelmi célokra, megelőzésre  (ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlen a gyepmesteri telepek fogalma) De úgy látszik, az üzlet az üzlet, és ez fontosabb, mint a kóbor kutyák sorsának humánus megoldása.

Kutya .hu

(Folytatjuk)

*