Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a
szavaimat! Mert elegem van!
Elegem van, hogy nem nevezzük nevén a dolgokat. Elegem van, hogy nincs már fekete, nincs már fehér, csak szürke van, nem is ötven, de már ötvenezer árnyalatban. Egymástól világosan elváló színeket akarok, igent akarok és nemet! Elegem van, hogy az életünk egyetlen, összefüggő rothadt hazugság. Hogy lehajtott fejjel, csomóra kötött nyelvvel, megnyomorított lélekkel élünk. Hogy mindazt, amit a világban evidensnek, egyértelműnek és világosnak látunk, patikamérlegen kimért szavakkal, tervezőasztalon összerakott mondatokban fogalmazhatjuk csak meg.
Elegem van, hogy nem nevezzük nevén a dolgokat. Elegem van, hogy nincs már fekete, nincs már fehér, csak szürke van, nem is ötven, de már ötvenezer árnyalatban. Egymástól világosan elváló színeket akarok, igent akarok és nemet! Elegem van, hogy az életünk egyetlen, összefüggő rothadt hazugság. Hogy lehajtott fejjel, csomóra kötött nyelvvel, megnyomorított lélekkel élünk. Hogy mindazt, amit a világban evidensnek, egyértelműnek és világosnak látunk, patikamérlegen kimért szavakkal, tervezőasztalon összerakott mondatokban fogalmazhatjuk csak meg.
 |
| Jobbegyenes |
És elegem van a gyávaságunkból, ahogyan hagyjuk egymást egyenként
levadászni. Hogy már nemhogy farkasoknak, de még báránynak is hitványak
vagyunk. Még azok is közelebb húzódnak egymáshoz, ha rájuk támad a falka
– míg mi ahányan vagyunk, annyifelé szaladunk. Elegem van a
kifogásokból, hogy ki, mikor és miért nem vállalhatja fel –amit
egyébként gondol, amit érez. Elegem van a csendesen elsuttogott
dicséretekből, a sötét sarkokban megejtett vállveregetésekből: „Öregem,
hogy neked mennyire igazad van, de tudod, az én helyzetemben ezt nem
lehet..." Elegem van a „nem vagyok szélsőséges, de..." kezdetű előre
bocsánatot kérő alázatos kérvényekkel: ugyan méltóztasson már a világ
minket is meghallgatni.
Vegyük vissza a szavainkat: az utcán, a boltban, a munkahelyen, az egyetemeken, a blogokban és az újságok hasábjain! És holnaptól ne érdekeljen minket, mit gondolnak, vagy mondanak rólunk azok, akik ilyen hazugra és aljasra igazították ezt a világot! Tudjuk, kik vagyunk– és azt is tudjuk, kik ők. És holnaptól mondjuk is a szemükbe...
 |
| Hiba a rendszerben van |
...
Vegyük vissza a szavainkat: az utcán, a boltban, a munkahelyen, az egyetemeken, a blogokban és az újságok hasábjain! És holnaptól ne érdekeljen minket, mit gondolnak, vagy mondanak rólunk azok, akik ilyen hazugra és aljasra igazították ezt a világot! Tudjuk, kik vagyunk– és azt is tudjuk, kik ők. És holnaptól mondjuk is a szemükbe...
Balogh Gábor
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése