Elbeszélés - mese a kommunális adóról (- tartozás, befektetés, vagy inkább szélnek eresztett veszett pénz)

A kommunális adó lehet az a rossz, ami csak a lakosság terheit növeli és lehet kedvező is, ha a helyiek előrejutását, jobb létét szolgálja. 

Rossz, ha az adó számolatlanul a költségvetés süllyesztőjébe vész, és kedvező, ha abból valami  hasznos, a közösséget előrevivő dologra szánva használják fel. 

Felmérés, fórum, vagy érzékenyítés - politikai célzat

Nemrégiben a kormány elképzelése szerint kiírt szélerőművek telepítésének  pályázhatósága során találkozhattak a szomszédos helyek embereivel, vezetésével.  Ők többségében nem szeretnének ebben az őrületben részt vállalni. 

Mások azonban azzal sáfárkodnak, hogy esetleg a lakosságtól elvont pénzekkel beszállnak a meghirdetett projektbe amolyan társult tagként, ahogy a globalisták képzelik. Erre szolgálhatna a kommunális adó, mint alap, amit beforgathatnának. 

Kormánypropaganda húzhatja be az önkormányzatokat, tévesztheti meg az embereket - belerángatva minket a globális őrületbe

 

Ócsa és a környező térség (Felsőpakony és Inárcs) érintett lehet a Magyarországon tervezett új szélerőmű-fejlesztésekben, miután a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jelentős hálózati betáplálási kapacitást hirdetett meg

Ócsa egy 10 ezres lélekszámot meghaladó város. Ennek mögöttes finanszírozásával együtt is rosszabb anyagi, infrastrukturális helyzetben van, mint a közeli szomszédja.  Nem véletlenül találták ki, hogy az emberek pénzével foltozzák a költségvetést.  

Nincs ez mindenütt így  Bugyi település. Ott a magánszemélyeknek nem kell ingatlan vagy telek után ilyen jellegű helyi adót fizetniük.

Felsőpakony lakossága már nem ilyen szerencsés. Ott ingatlanonként, telkenként vagy lakásbérleti jogonként 12.000,- Ft/év adót irányoztak elő.

Inárcson mindez már 15.ezer forint/év.  

Kakucs községben a magánszemélyek kommunális adójának éves mértéke adótárgyanként egységesen 10 000 Ft/év.

Alsónémedi az utóbbi évtizedekben képes volt úgy sáfárkodni, hogy ne kelljen kommunális adót kivetnie a lakosságra.  Alsónémedi nem egy város. Nem egészen 6 ezren lakják. A nagyközség költségvetése rendezett, stabil.  A település fejlődik, épül, halad.  Itt semmi ilyen terhet nem rónak a helyiekre. A magánszemélyekre vonatkozó kommunális adót nem vezették be, ilyesfajta adóelőírás nincs érvényben.

Újhartyán városában ezt kicsit másként gondolják. Náluk a magánszemélyek kommunális adójának éves mértéke adótárgyanként rendkívül kedvező, mindössze 2000 Ft/év 

Ócsa ezzel szemben Paul Tamás polgármester és dr. Szabó György által jegyzett 18/2025. (X.30) önkormányzati rendelete alapján a magánszemélyek kommunális adója 2026. január 01.-től adótárgyanként 18.000,- Ft/fő. Függetlenül attól, hogy az adó alapjául szolgáló lakást (építmény) mennyien lakják.  Tehát az is erre kötelezett egyedüliként, aki esetleg elvesztette tulajdonjogi párját, házastársát, rokonát az idő során. Ócsán ezt nem méltányolja az önkormányzati jogalkotó. Az ilyen esetben a megözvegyültre nagyobb tehet ró a rendeletalkotó, mint arra a közösségben élő családra, akik megosztva, közösen fizetik a drága rezsit. 

Mindezt két részletben köteles megfizetni a delikvens.  Azonban a külterületen álló  építmények után 2000 forint kedvezmény jár.  Csak a 70. életévüket betöltött személyek kérhetnek mentességet. 

Mire fől az emelt kommunális adó - nem lenne szerencsés ha az önkormányzat ebbe szórná a pénzünket

A legutóbbi választásokon győztes vezetés által megemelt kommunális adó, mint az emberektől elvett vagyon esetében nem egyszerűen arról volt szó, hogy e pénz „elveszett”, hanem arról, hogy az önkormányzat testülete nyomán a hivatal hatósági jogkörével élve nem egyszerűen és kötelezőn tette rá a kezét az egyének pénzére, (hanem,) pusztán csak belenyúlt azok pénztárcájába. Így törvényes igazolással adóként címkézve-kezelve kötelezettséget írt elő, aminek után beszedte majd átkonvertálta az emberek pénzét a saját ízlésének, politikai elképzelése szerint. Ez  az emberektől elvett összeg a költségvetés által, abban összevonva, elfedve ki tudja kit gazdagít.

Amikor az önkormányzati költségvetés lekönyveli, aztán a saját költségvetési részeként kezeli ezt - a milliós nagyságrendű kivetést, - akkor már, akár a saját megemelt juttatásaira, boszorkányüldözésre,  ügyvédekre, bulizásra, netán a hibás/rossz gazdálkodás  negatívumának a csökkentésére is felhasználhatják, hiszen azt beforgatták a nagy városi büdzsébe.

Talán, vagy pont ezért nem kezelik elkülönítetten és számolnak el vele tételesen a fizetésre kötelezettek felé.  A kommuna fizetsége eddig nemigen javította a városban élők helyzetét. Visszaigazolást, csatolást nem kapnak, és nem is részesülnek érezhetően több juttatásban, mint a megelőző ciklusban az emelés előtt. A megnövelt összegű fizetési kötelezettséggel nem duplázódott meg a szociális ellátás, nem képződött ebből az összegből semmiféle közösségi tartalék, és érezhetően nem javult semmit a közösség célzatú szolgáltatás. Sem a helyi egészségügyi-, sem a háziorvosi-, sem az ügyeleti, sem pedig a fogorvosi betegellátás nem állt vissza a régi, megszokott normális rendbe. Ezek egyike se javult a többlet beszedésből. Sőt ellátási nehézségek, kimaradozó rendelések, hiányzó orvosok, távoli ügyelet nehezíti a rászorulók  ellátását. 

A városvezetésnek egyszerűen csak szüksége volt erre a lakossági összegre, amolyan vagyonkiegészítési célzattal ahhoz, hogy javítsa a saját költségvetési egyensúlyát, emelhesse a maguk bérét, javíthassa a sajátjaik hangulatát, anyagi biztonságát, ellátását, megélhetési színvonalát. Csökkentve a gazdálkodási hiányt.

A polgármester akkori indoklása szerint a cél a város finanszírozásának biztosítása és a kormány általi elvonások mérséklése volt. Ez közel sem a közösség hasznára történő beszedés és nem a befizetőkre történő ráfordítás. A beszedett (megemelt) kommunális adó nem kerül közvetlen visszaforgatásra azon közösség felé, akiktől ezt elszipkázzák. A helyi költségvetés elemzései és az önkormányzat elképzelései is alátámasztják, hogy a befizetett pénz összeáll a költségvetésben, aminek egyes alkotóelemei a napi működés finanszírozására, adósságcsökkentésre, egyéb juttatások sorába kerülve egyéb kifizetési célokra fordították. Így lehet ebből akár a szélerőművekbe történő beszállás egyik részösszege is, amit ugyebár sokunk nem kíván. 

 

A Shell világszerte offshore és onshore szélerőmű‑projektekben vesz részt, főként partnerségek és közös vállalatok formájában, mert a szélenergia a vállalat hosszú távú átállási stratégiájának egyik kulcseleme.

A Shell – mint nagy nemzetközi energiacég – az elmúlt évtizedben fokozatosan bővítette megújuló portfólióját.

A Shell a szélenergiát elsősorban nagy léptékű, stabil termelést biztosító offshore projektekben látja üzletileg vonzónak.

A Shell részvényes miniszter a szélerőművek gazdasági előnyeit hangsúlyozta, például hogy a települések akár százmillió forinttal is gazdagodhatnak a beruházásokból.

Tehát a megemelt és beszedett kommunális adó, önkormányzati vagyonelemként nem egyszerűen  csak eltűnt;  - beforgatták, felhasználták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a beszedett pénz változatlan formában vagy felcímkézett „kommunális vagyonelemként” megmaradt volna a költségvetés soraiban az egyének számára, hiszen ez ebben a formában már önkormányzati bevételi vagyonelemként a maguk kézébe, felhasználási jogkörébe került, és az önkormányzati költségvetésben rendszerszinten átalakult. Az átutalás az egyének szemében egy olyan veszteség, amit magától önkéntesen nem fizetett volna ki, illetve be senki. Így ez a lakossági kötelezettség egyéni veszteségként értékelhető az adott lakóingatlant érintően az abban érintett célközösség az ott élő egyén (család) számára.

A valódi kérdés továbbra is az, hogy milyen célokra használták fel ezt a pénzt, és milyen jogosultságot, hasznos dolgot, többletet, jobb szolgáltatást kapnak cserébe az érintettek. A kommunális hulladék elszállítása nem ingyenes, azért külön fizetünk. A vízdíj mellett szintúgy emelt összegű csatornadíjat fizetünk, miközben az egy korszerűtlen, elavult rendszeren át bűzt, legyeket, szúnyogokat képezve a nyárfásba kerül kivezetésre, elenyészésre.  A közösségi közlekedés ugyancsak díjköteles, akkor is, ha a járat kiszámíthatatlan, kimarad, vagy késik. Mire föl akkor? Gondolhatunk még a polgárőrségre, a biztonságos átkelésre a vasúti átjárók gyalogosátvezetésének kialakítására, fejlesztésére, a járdahálózat kiszélesítésére, bővítésére, összekötésére, vagy akár elkülönített kerékpárút kialakításra, esetleg szolgáltatásbővítésre, egyéb ellátási színvonalat növelő visszaforgatásra. Bármire, amiből hasznot remél, vagy visszakap valamit a kényszer-befizető.  De mindez nem jön át.   Itt mintha csak a szélgenerátorok telepítését fújnák néhányan. A bebetonozottnak tűnő kommunális adó felhasználásának levezetése, kimutatása várat magára.

Ezzel valahogy még tartozik a város.

*