Csak szerették a hazát – erősen, állhatatosan ( - életük árán is)

 A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon. XIX. századi hagyományként e napon a magyar férfiak fekete nyakkendőt viselnek. 

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeznek.

Áder János 2016 október 6.-án a nemzeti gyásznapon példamutató megemlékezést tartott Ócsán

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mindörökre a magyarság öntudatának legtisztább forrása maradt - mondta Áder János köztársasági elnök csütörtökön, a nemzeti gyásznapon a Pest megyei Ócsán, 2016.10.06.-n.

 

Áder János köztársasági elnök  nemzeti gyásznapon Ócsán, a Halászy Károly Általános Iskolában rendezett megemlékezésen elhangzó beszédéből:

 Polgárrá válni: ez volt a tét. Történjék bármi, most nem elég otthon, munkával, tisztességgel, szorgalommal szeretni a hazát. Most menni kell, mindnyájunknak el kell menni.

A gyülekezők között akadtak szép számmal olyanok, akik aligha tudták, pontosan mi is zajlott márciusban Pesten. Nem foglalkoztak államügyekkel, nem ittak kávét a Pilvaxban, nem jártak a Múzeumkertben, nem várták izgatottan a bécsi küldötteket, és nem ők szabadították ki Táncsicsot sem.

De este, amikor egy becsülettel végigdolgozott nap után nyugovóra tértek, imáikba foglalták Magyarországot. Ők békességre, rendre és szabadságra vágytak. Nekik a haza volt minden előtt.

Itt, Ócsán még a templomtetőre szánt gyűjtés adományait is megkapták a nemzetőrök – a nehezen összeszedett pénzt a közösség ajánlotta fel. Az ócsaiak úgy gondolták, hogy ha a templom falain túl, az Isten szabad ege alatt nincs igazi szabadság, a tető sem védheti meg őket semmitől. Ha pedig a hazával együtt szabadok lesznek, ha lesz hozzá közös akarat, jut majd a tetőre is.

 

Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyikük eleve aktív vagy az osztrák Császári-Királyi Hadseregből kilépett katonatiszt volt, a szabadságharc végén a magyar honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban k.k. (császári-királyi) ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatot viseltek.

Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

Az aradi kivégzéseket és Gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az 1848-as harmadik bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe

 *