(Június 4.-én születni nem jó dolog akkor, amikor e-napon egy nemzet gyászol. Gyurcsánynak és a gyűlölködő Borosnak ezt is sikerült összehoznia. - most azonban nem erről lesz szó.)
A bölcs ember békét szeretne Ócsán is - Bukodinak sikerült ebből is gyülölködést kihoznia
Június 4.-e a Nemzeti összetartozás napja, amit manapság a kötelező iskolai tananagyagon túl nálunk is igyekeznek tiszteletben tartani.
Az elmúlt évek során Bukodi önkormányzata is tart valamiféle alkalomhoz igazodó összeröffenést. Idén választási év lévén, Ócsa városvezetője számára különösen fontosnak tűnt a megjelenés, hiszen az utóbbi hónapok során annyi negatívum került napvilágra, ami a szomszédban dúló háborút is helybe hozta.
Június 4.-e valójában a Trianoni békeszerződés gyászos évfordulója, amit korábban a szocializmusban inkább elhallgattak, mintsem visszaemlékeztek volna rá.
A tragikusan szomorú békediktátum az ország megszégyenítésén túl az akkori nagyhatalmak olyan túlméretezett büntetése volt, ami felért az ország elrablásával.
Húztak is hasznot ebből a minket körülvevő árulók, a szomszédos szövetségeseinket megkímélve. Ez a megkülönböztetett figyelem, a büntető retorziókkal olyan mélyen aljas volt, mint a Japánokra ledobott két bombányi atom.
Most, amikor itt állunk az Eu tagállamaként, a nyugati szövetségeseink táborában, egy általuk kiprovokált háborús peremvidéken, akkor ismét eszünkbe jut a történelem.
A német szövetségesek által a Donba kényszerített hadtestben elhunytak emlékezete, a feladott Varsói Szerződés, a KGST, és annak minden vágya, hogy levessük a béklyót.
Erre lett volna hivatott az Eu, szabad kereskedelme a Nato védernyője, és a nyugathoz tartozás fejlettsége.
Azonban mindez csak álom maradt, mert a világháborúban szerepet vállaló nyugat belső magja semmit nem változott. Az egykori gyarmatosítók a maguk elitségével képesek kizsákmányolni a hozzájuk csatlakozókat, a bennük reménykedőket a saját érdekeik mentén. Így volt ez Trianon esetében, majd az EU-csatlakozást követően.
Aztán amikor hazánk ebből a térdre kényszerített helyzetből felállt és úgy-ahogy megállta a helyét, akkor az Eu-csatlakozással a fejlett nyugat az újra iparosodott országunk gyárainak tömkelegét záratta be. Így lett oda a cukoriparunk, a nehézipar, a kohászat, a gépgyártás, járműipar és így tovább. Az országot ismét megszállták az idegen erők, a tőkések és a kufárok. A politikusok pedig bevégezték azt a mocskos munkát, amit másutt hazaárulásként elítélnek.
Most 2024 júniusában ismét itt állunk a háború árnyékában. Országunkat a nyugati erők, a szövetségeseink – ahogy egykoron, úgy most is, - háborús helyzetbe próbálják sodorni.
Fegyverkezésbe hajszolják hazánkat, majd pénzt, fegyverzetet, hadieszközöket és embert is elvárnának, kérnének csak azért, hogy az oroszokkal szembe helyezkedve harcoljuk ki a nyugaton élők, vagy az óceán túlpartján állók jobb létét.
Trianon napján a békéről kéne szólnunk, de háborog térség és mindenki a háborúról szól.
Mi már nem egy ilyen esetben vesztettünk. Minket a nyugat is csak kizsákmányolt és lerabolt. Ma sem bánik velünk szebben, mint annak idején. Amikor csatlakoztunk, akkor is vittek mindent. Amikor nem akarunk ismét ágyútöltelék lenni, akkor retorziókat alkalmaznak, szankciókat vezetnek be és megvonásban részesítenek, bírságokat szabnak ki ránk.
Erre jön a belső feszültség a nyugatról beszivárgó külhoni árulók sora Azoké a disszidens szülők elfajzott gyermekeinek visszatérő fajaként, akik úgy kínálják fel hazánkat, mint útszéli strici a kurvát. Ezek a mai liberálisok galád mód viselkedve ellenünk szólnak. Mintha nem is a mi nyelvünkön beszélnének, mintha nem is magyarok lennének a szüleik. Elfajzottak.
Erre biztosított volna gyógyírt a Fidesz, de már ez sem a régi.
Ócsán Bukodi kapott bizalmat és szerzett ezzel szavazati többséget. Az emberek úgy nyomták a szavazatot a fideszes jelöltekre, hogy meg se nézték ki fia-bórja az illető.
Lett is kánanán, de olyan, amit most sínylik meg a nép.
Bukodi elszabadult az évek során. Már nem a város, nem a honfitársai, nem az itt élők, hanem a kapitalista kapzsiság lett úrrá rajta.
Az egykoron szerethető Fidesz hagyta az elszabadulni az emberét, Úgy tűnt, hozza a választókat, vonzza a tömeget. Potenciális jelölt híján meg is volt az eredmény.
Csupán a város lett oda.
Ma amikor itt állunk és szólni kéne a békéről, Bukodi polgármester a békétlenségről beszél. Arról a hangulatkeltésről, amit a választási kampányában megenged magának.
Ez már nem Tranon targédiája.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése