Magyar narancs a citromba helyezett hazugság, ami után csak a rossz íz marad - tudatmodosító libsi újságírás

 Ki ne emlékezne arra a fanyar arckifejezésre, ami a narancsként citromba harapó Bástya elvtárs arckifejezésével elénk tárult.

Bástya elvtárs fancsali képpel beleharapott a citromba, és azt kérdezte ingerülten, hogy: Mi eeeeez?!

Ezt a fanyaron csalódott ízt adja a liberálisok Magyar Narancs nevű újságja. Az a hetilap, ami közel sem így indult.

A Magyar Narancs liberális szellemiségű, nyugat- és piacpárti politikai–kulturális hetilap, az ún. gonzó-újságírás hazai meghonosítója. Fő profilját az emberi jogok, ezen belül a kisebbségi jogokkal kapcsolatos esetek képezik. Kulturális rovata egyaránt foglalkozik magas és populáris, mainstream és avantgard kultúrával.

Magyar Narancs ukrán és LMBTQ színskálával

A gonzo magyarországi „teoretikusa” és művelője, Vágvölgyi B. András a Magyar Narancs hasábjain honosította meg a „megesés riportját” a kilencvenes évek elején: „…Tűnődöm, mi is lehetne az az írásmű, amit ebben a byroni pózban írhatnék, aztán úgy döntök: megalkotom a magyar gonzo zsurnalizmust” (Visszafelé, Magyar Narancs 1991/2; megjelent még: Vágvölgyi 1999a: 37). Azóta többen is követték narancsos kollégái közül, a műfaj „kritériumaiból” kifolyólag mindnyájuknak megvan a maga nagyon személyes, egyéni hangvétele, látásmódja. A gonzó újságírás egyik jellemzője, hogy a szerző tudatmódosító, hallucinogén anyagok, kábítószerek fogyasztása után írja le gondolatait a témával kapcsolatban (lásd: Gonzó újságírás).  

Önmeghatározása szerint: "A képviseleti demokrácia és a szabad versenyes, magántulajdonon alapuló piacgazdaság értékei iránt elkötelezett hetilap". 

Vallják: "Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit."

Figyelmünket felkeltő lapszám címoldalán megtalálható az ukrán nacionalizmust, vagy talán nácizmust szimbolizáló színösszeállítás, a narancs felirat hamisságában.  Alatta pedig a szivárvány színeire festett "Lady Dömper", aki cicomázott arckifejezésével, öltözködésével, és ékszerezettségével egymaga hozza olvasói közelségbe azt a liberális kisebbségi jogokat leképezést, amit a teoretikus gonzó újságírás gyakorlati megvalósítása során "a szerző tudatmódosító, hallucinogén anyagok, kábítószerek fogyasztása után" megvalósít.  

Ezt adja a Magyar Narancs ízlésben, képvilágában és írásaiban.

  Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

*