„Taxi? Sziget?” – fogadott egy kopasz férfi, mihelyt leszálltam a
vonatról a Keletiben. Ennyire látszik rajtam, hogy hova megyek? Vagy
csak méretes utazótáskámat látva szólított le? Sosem fogom megtudni,
annyi viszont bizonyos, hogy egész Budapest tudja, mi zajlik itt és
most.
Városszerte plakáterdő, az utcákat Sziget-pólós fiatalok járják, a
Margit-híd zászlódíszben. Színes Sziget-zászlókból a fesztivál
területére is jutott bőven, de nem csupán ennyi a díszítés.
Szinte bármerre fordul az ember, van miben gyönyörködnie. A
kocsmák, az ücsörgő- és pihenőhelyek, a fő- és mellékutcák, a
kempingzónák és a gasztrozónák úgy vannak megtervezve, hogy esztétikai
élményt nyújtsanak a látogatónak. Lampionok, esernyőkből kreált lámpák,
vicces szobrok, művészi graffitik, diszkógömbökkel díszített fák. És a
látogatók hálásak is mindezért, legalábbis akikkel eddig beszélgettem,
nyolcvan százalékban a környezet miatt járnak vissza a Szigetre. A zenei
kínálat ugyanis szinte valamennyi nagy európai fesztiválon hasonló,
mivel a világsztárok ilyenkor szántják végig a kontinenst. Évek óta nem
találkoztam a hajógyári szigeten olyan emberrel, aki egy konkrét előadó
miatt vett volna jegyet.
Apropó, jegy. A keddi nap egyik legjobb zenekarába a bejárat előtt
futottam bele. Magyar népzenét játszottak, az előttük levő ládikóra
pedig ez volt írva: „Folk for ticket” – vagyis össze akarták muzsikálni a
jegyre valót. Hát, nem tudom… Ha mindhárman be akartak jutni aznap,
sokáig kellett játszaniuk. Kedden egyébként levetítettek egy filmet,
amely Szerbiában már díjat is nyert, és amelyet három éven át készített
Kerékgyártó Yvonne rendező. A Free Entry belógási tippeket is ad, a
három év pedig három egymást követő fesztivált jelent, ami egyáltalán
nem látszik, mert olyan az egész, mintha tényleg egy huszonnégy órás
Sziget-őrületet örökítene meg. Ha már a belógásnál tartunk: a 22 év
alatt sokféle módszerről keringtek mendemondák, tavaly például a
karszalag levételére és újbóli felrakására kitalált rafinériáról
hallottam. Azt azonban maguk a szervezők mesélték, hogy egyszer a
Duna-parton egy bokorban kenura bukkantak a látogatók. Valakik azzal
érkeztek. A becsületes megtalálók leadták a járművet, aztán jelentkezett
érte a tulaj, aki vissza is kapta. A kreatív belógási technikákat, a jó
poénokat ugyanis a Sziget is díjazza, például anno egy sárkányrepülővel
érkező is ingyen kapott karszalagot.
Nem tudom, hány százalékban külföldiek idén a szigetlakók, de
megint alig hallani magyar szót, a büfések párszor meg is lepődtek,
amikor magyarul kértem valamit. Az olaszoknak, a franciáknak, a
hollandoknak és a németeknek külön kempingjeik vannak, recepcióval,
biztonsági szolgálattal, délutáni programokkal, saját élelmiszerbolttal.
És most elérkeztünk a rendezvény legidegesítőbb pontjához, a
motozáshoz. A motozás a belépésnél történik, és bár a Sziget internetes
honlapján valamennyi világnyelven elérhető a belső szabályzat, úgy
vettem észre, nem mindenki böngészte végig. Az, hogy alkoholt tilos
bevinni a fesztiválra, még úgy-ahogy érthető („tessenek berúgni a mi
hasznunkra”), de az, hogy egy személy csak 2,5 liter vizet vagy üdítőt
vihet be, szerintem szemétség. Perceken át fotóztam, ahogy a harminc
fokban a motozók szétszedik a hatos karton ásványvizeket, és öt palackot
a szemetes konténerbe dobnak (ha ketten voltak a cipekedők, akkor csak
négyet). Aztán odajött egy kedves, ám határozott biztonsági őr, és
megérdeklődte, melyik lapnak fotózok. Nem mindegy az neked? Úgysem vagy
rajta a képeken. Egyébként a barátaimat örökítettem meg az érkezés
pillanatában. Erre elhúzta a száját, megköszönte az együttműködést és
hála istennek lelépett.
Odabent egyébként mindent borsos áron mérnek, a félliteres üdítő például
450 forintba kerül, az ásványvíz ennél valamivel olcsóbb, egy korsó sör
650 forint, az ételárak pedig finoman szólva is belvárosiak. Bár igaz,
ez is belváros, sőt, a város szíve, úgyhogy földrajzi szempontból
teljesen adekvát a turistakopasztás. A tisztaságra, higiéniára viszont
nem lehet panaszunk, a Toi-Toi vécékben például szinte mindig van
vécépapír, a mosdókonténerekben pedig folyékony szappan, amit még
egyetlen más fesztiválon sem tapasztaltam. Ezen a téren rendkívül
látványos az expanzió: az 1993-as Szigeten mindössze 7 konténert
használtak, idén már 370-et.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése