Ha szeretne egy lócitromban gazdag Ócsán élni - tekinse át a "boldog békeidők" állapotát ( - kertváros helyett)

Mottó: "A polgárőr személye és maga az őrség nem lehet a társadalmi rétegtől elkülönülő, az emberekre rátelepülő azokkal fölényesen viselkedő, kioktató, tiltó és őket zabolázó közösség, miközben maguk soraiban olyan egyének tűnnek fel, akik a saját lócitromaikat facsarjak mások arcába."

Nemrég alakult Ócsa városában a helyi polgárőrség lovas csoportja, számolt be erről Ócsa Városi Polgárőrség közösségi oldala, egyben támogatókat keresve. 

Trágyadomb

Amint közzétették a hírt, felhívással is éltek, hogy ha tud valaki segíteni bármivel, kérik jelezze azt üzenetben vagy telefonon.
Tihanyi Attila :06203787817
Tibor Boros : 06309944925

A "facebook-őrség" oldalán bemutatott csapat állítólag több mint 6 hónapos előkészítés után kezdte meg a szolgálatot. A beszámoló szerint 261 óra képzés/gyakorlást követően jutottak el oda, hogy kilovagolhassanak. A jelenlegi 6 fő váltásban lovagol 3 állattal. A bemutatott  állatokat többségében Tihanyi Attila lótartó biztosítja.

Arról azonban nem szól a hír, hogy a lótrágya vonatkozásban milyen oktatásban részesültek. Gondolom, azt senki nem tanácsolta nekik, hogy a nemtetszésüket nyilvánítókkal a polgárőrnek kéne ezt feletetni. Ugyanis az utóbbi napokban erről beszéltek az emberek, visszaidézve Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurka interneten megjelentetett kezdeményezését.

Helyi bemutató - lótartás Ócsán

Ezzel gyakorlatilag a polgárőrség be is határolta és elkötelezte magát. Boros Tibor felvállalta Tihanyi Attila ebbéli nyilatkozatát és kiállt mögé, ahogy Buza Ernő is. Pedig egészségesebb és társadalmilag is elfogadhatóbb lett volna, ha elhatárolódnak a "szarrágó", lakossággal szembeni nyilatkozattól és személyektől. Amíg ez nem következik be, addig ezzel, mint egy kolonccal kell szembenézni, megbirkózni és élen járnia polgárőrség vezetőjének. Most gyakorlatilag ezért nem képes mit kezdeni azzal a visszás helyzettel, a lovas csapat, amit bemutatkozásként a társuk már az elején elkövetett.  

Ez felveti a kérdést, hogy a személyek kiválasztásnál megfelelő gondossággal járt-e az, aki olyan embert vett be a szervezetbe, aki erőszakosan lép fel és mocskos ajánlatokat tesz a hátrahagyott piszka után.

Akkor most ennek a város, kontra lópiszok relációnak nézzünk utána, hogy mennyire elfogadott ez a mostani környezetben, avagy fér meg egymással a városi élet keretein belül.

Boldog békeidők? - Lovak a 19. századi nagyvárosban

Az urbanizáció és lovak hihetetlen létszáma komoly válsághoz vezetett a 19. század végi New Yorkban és Brooklynban. Az 1880-as évek végére az utakon dolgozó lovak napi 2.000.000 kilogramm trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezték a várost. (- Lovasok. hu)   

 1898-ban New Yorkban rendezték meg a történelem első nemzetközi várostervezési konferenciáját, melyre a világ minden tájáról érkeztek résztvevők. A legfőbb téma nem a helykihasználás, a gazdasági fejlődés, a lakhatási, vagy infrastrukturális problémák megoldása volt, hanem valami sokkal prózaibb: a trágya.

A ló ekkor már rég nem volt új szereplője a városi életnek, viszont a lovak okozta szennyezés korábban nem tapasztalt és meg nem jósolható méreteket öltött. A városi lólétszám emelkedése túlszárnyalta a városi lakosság gyors növekedését. Az amerikai nagyvárosok megszenvedték ennek eredményét, olyan nemkívánatos és kevéssé romantikus következményeket, mint a hihetetlen mennyiségű trágya és vizelet, legyek, közlekedési balesetek.

A 19. század végi állapotok sem a városlakók, sem a lovak számára nem nevezhetők kellemesnek, komoly humán- és állategészségügyi problémák sorát vetítették előre.

A helyzet természetesen a korabeli sajtót is foglalkoztatta. 1894-ben a Times of London úgy becsülte, hogy 1950-re a város valamennyi utcáját 270 centiméter vastag trágyaréteg borítja majd. De azt akkoriban senki nem tudta, mi lehet a megoldás, hiszen a ló a volt 19. századi város mozgatórugója, legyen bár szó személy-, vagy teherszállításról, vagy épp mechanikus erőről. Lovak nélkül egyszerűen megállt volna az élet.

A lovak okozta környezetszennyezés talán csak a ma embere számára meglepő, pedig végigkíséri az emberiség történelmét. Julius Caesar például nappal megtiltotta a lovaskocsik közlekedését az ókori Rómában, hogy ezáltal is csökkenjen a zaj, a tumultus, a balesetek száma, valamint tisztább maradjon a város.

Az átlagos városi ló évente 1,4 tonna zabot és 2,4 tonna szénát fogyasztott el - ezen takarmánymennyiség megtermeléséhez akkoriban körülbelül 20.000 négyzetméter földterületre volt szükség.

És hát ami bemegy, annak ki is kell jönnie... New York és Brooklyn lóállománya - mely 1880-ban 150-170.000 lovat számlált - naponta mintegy két tonna trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezte a városokat. 

Az utcák leginkább trágyadombra hasonlítottak. Az utcasarkokon utcaseprők jelentek meg, akik némi aprópénzért a lehetőségekhez mérten megtisztították az utat a járókelők előtt. A száraz trágya pora irritálta a légutakat, és vastag rétegben ráült az épületekre, de az esőzések sem javítottak sokat a helyzeten. Közterület-fenntartó vállalatok ekkoriban még nem léteztek.

A 19. század elején még virágzott a trágyakereskedelem, a farmerek ugyanis jó pénzt fizettek a trágyáért, amit felhasználhattak földjeiken. Az 1800-as évek végére azonban már az istállótulajdonosoknak kellett fizetniük a trágya elszállíttatásáért. 

Nyáron még így is tarthatatlan állapotok uralkodtak, hiszen a farmerek a betakarítással foglalkoztak, így az elszállításra váró trágya a városok üres telkein halmozódott. A probléma messze túlmutatott az esztétikán. A hatalmas kupacokban ugyanis hemzsegtek a tetanusz kórokozói, valamint a legyek. Utóbbiak több tucat betegség terjesztői, a 19. század folyamán számos járvány kitörése írható a számlájukra. 

Bár a lovaskocsik viszonylag lassan haladtak, gyakoriak voltak a balesetek. 1900-ban 200 new yorki vesztette életét lovak, vagy lóvontatta jármű okozta balesetekben, ez a mainál 75%-kal nagyobb halálozási arány. Chicagoban 10.000 lóvontatta járműre 16,9 haláleset jutott, ez hétszer akkora, mint az 1997-es, autókra vetített adat.

Az ok egész egyszerűen a ló természetéből adódik: az állatok könnyen megijedhettek a nyüzsgő és zajos városban, összerúghattak, eleshettek. A gyalogosok is veszélyben voltak, különösen a gyerekek.

Ma már hihetetlen, de a lópatkók folyamatos csattogása az utcák macskakövén szinte az őrületbe kergette a városlakókat.

Egyre nagyobb probléma lett a zsúfoltság. A járművek száma drasztikusan nőtt, egy-egy lovaskocsi több helyet foglalt, mint egy mai kisteherautó, viszonylag lassan mozogtak, az emelkedők pedig tovább lassították a forgalmat.

Egy átlagos városi ló két évet tudott munkában tölteni. A kövezett utakon a patkolt lovak könnyen elcsúsztak, elestek, különösen nedves vagy fagyos időben. Átlagosan minden 160 kilométer megtett útra jutott egy esés. Ilyenkor, ha lehetett talpra állították az állatot, de sajnos nem volt ritka a halálos baleset.

Nem csak egy szerencsétlen esés jelenthette a városi ló végzetét. Bár azt gondolnánk, hogy a lótartóknak érdekében állt, hogy drágán megvásárolt és tartott jószágaikat jó kondícióban és egészségben tartsák, sajnos a 19. századi nagyvárosok farkastörvényei nem ezt diktálták. A tulajdonosok érdeke inkább az volt, hogy minél többet dolgozzanak a lovaikkal, hogy azok minél több hasznot hajtsanak – még akkor is, ha így gyorsabban elhasználódnak.

A városi istállók zsúfoltak, sötétek és levegőtlenek voltak, csak ritkán takarították őket, viszont a lótartók igyekeztek a lehető legtöbb állatot bezsúfolni. Ez nem csupán kellemetlen vagy kényelmetlen volt a lovak számára, de járványok melegágyaként komoly állategészségügyi problémát jelentett.

Többen többféleképpen igyekeztek megoldást találni az áldatlan állapotokra. Henry Bergh 1866-ban létrehozta az ASPCA-t, mely sokat tett a városi lovak életkörülményeinek javításáért. Az 1890-es évektől George E. Waring Jr ezredes reformjainak köszönhetően hatékonyabbá vált az utcaseprő-szolgálat. Ebben az időben megjelentek az első elektromos autók is, átvéve a lovak szerepét a városi személyszállításban.

A századfordulón William Phelps Eno megalkotta az első közlekedési szabályzatot, hogy csökkentse a balesetek számát. Nevéhez fűződik a stoptábla, a piros lámpa, a gyalogátkelő, az egyirányú utca, az elsőbbségadás és a jobbra tartás.

A gépkocsi nem váltotta ki egy csapásra a lovat, inkább funkcióról-funkcióra hódított tért. A teherszállítás területén csak az 1920-as években szorultak vissza a lovaskocsik.

Bár napjainkban ezt még elképzelni is nehéz, a gépkocsi térhódítása környezetvédelmi szempontból is jelentős előrelépés volt. Az új technológia két évtized alatt felszámolta a 19. századi nagyvárosi horrort.

 

Az egy jármű által egy kilométerre vetített környezeti károkozás mértéke azonban messze elmarad egy 19. századi városi lóétól.

Kevesen számolnak azzal, hogy a lovak is hozzájárultak a globális felmelegedéshez – a trágyából felszabaduló metán ugyanis nyolcszor olyan káros üvegházhatású gáz, mint a széndioxid.

Ebben a megközelítésben egészen más megvilágításba kerülnek napjaink gazdasági és környezetvédelmi problémái, amikor sokan úgy vélik, hogy kizárólag a közlekedés drasztikus csökkentésével, lassabb, kevésbé kényelmes közlekedésmódok igénybevételével csökkenthetjük a negatív hatásokat.

Nem hiszi senki, hogy a polgárőrségnek ezzel a kupaccal kéne hozzájárulnia az amúgy sem rózsás városképhez

Ócsán a jelenleg futó probléma  a városon belüli lóhasználattal járó ürülékes gondokon túl, a trágya közterületen hagyása mellett az is, hogy ki szedje fel, vagy ahogy Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurika élcelődött, hogy ki egye fel. A felek ezen jól elszórakozva lakossági körben ajánlották fogyasztásra a trágyát.  

Valójában ezzel a viselkedéssel váltották ki azt a felháborodást, ami a polgárőr és bugyuta barátjának párbeszédére jött válaszként. Ez az ismerté vált hozzáállás messze túlmutat a szomszéd ablaka, vagy a temető oldalán magára hagyott lócitromon, és sokkal inkább a magáról a vélekedésről szól.  Arról a magáról megfeledkező, vagy éppen emberi mivoltából kivetkező személyekről aki ezt a szart kikavarta azzal, hogy majd feleteti. Na, erre volt is anyázás egyes körökben, rendesen. Aztán jött a megdöbbenés, hogy a polgárőrség mire fordít figyelmet és mire nem. Hogyan képezték ki a lovasokat, ha ez jön ki belőlük.  Erre a szemét kérdésfelvetésre nem tudtak megfelelő választ adni.

Így továbbra is kérdés, miként lehetséges, és honnan veszi a merészséget a nevesített polgárőr, hogy bárkivel is a hátrahagyott a lótrágyát  feletessék. 

Facebookon közzétéve a nagyközönség számára

A polgárőr nem különb, mint más állampolgár. Nem fölényeskedhet a polgárőrség "védelme", vagy szárnyai alatt. Nem egy különleges vagy minden rend felett álló alakulat tagjai, hanem puszta állampolgárok ők is, azonos jogokkal.  Egyedüli kedvezményük, hogy közfeladatot láthatnak el mások anyagi támogatásával. Ezek lehetnek felajánlások, közpénzek, adóbevételek, stb. 

Ócsán a helyi önkormányzat a városi kasszából biztosítja számukra a támogatást. Ez pedig közpénzfelhasználást jelent, amivel köteles a szervezet elszámolni. 

Tehát téves, pontosabban szándékosan megtévesztő az Ócsa Városi Polgárőrség névtelen bejegyzésében olvasható azon állítás, mely szerint a lószar magára hagyása, vagy nyílt terjesztése a polgárőrnek egy külön jogszabály szerint megengedett. 

 Ócsa Városi Polgárőrség válasza: Pogácsás Mónika! Én is láttam Bécsben! Fogaton. Ha ez nem lenne belekötne másba! Ezt, most csak egy buta indok. Egyébként a világon mindenhol, így Magyarországon is a rendőrlovak és a polgárőrlovak mentességet élveznek! 

És pont ez a baj a helyi polgárőrséggel. Ez a hazug, megtévesztő mód, ahogy a lakosságot befolyásolni, hangolni igyekeznek a közösség nevében illetve leple alatt arcátlanul.  Azt állítja, hogy belekötnek, a lótrágya okán. Ha ez nem lenne, akkor másba. Ez hazugság, mert mindenki jól tudja, hogy a konfliktust maguk váltották ki elsősorban a felkészületlenségükkel, mert arra nem számítottak, a temetőnél és mások ablaka előtt fog trágyázni a ló, amit elve csúnya dolog ott- és magára hagyni. Másodsorban - és ez a kirívóbb,- az történt, hogy a polgárőr és egy bugyuta lakos ennek kapcsán azzal állt elő, hogy akinek ez nem tetszik, az majd felszedi, vagy feleszi!

A polgárőrség ezt momentumot hazudtolja meg akkor, amikor válaszol a lakossági felvetésre. Azt leplezi, hogy a lakosságot egyik oldalról cselédnek tekintik, miszerint majd felszedik utána a szart, másik oldalról meg lekezelik, és megalázzák akkor, amikor azt üzeneik, hogy majd feleszik, ha nem teszik. És ez a baj ezzel az egésszel. Mint ahogy korábban meg lett írva ezt vagy megértik, vagy nem. Úgy látszik az utóbbiról van szó. Nem érti sem Boros Tibor, sem más itt felháborodását játszó ember, hogy amit maga nem tesz meg, azt mástól sem várhatja el. Azt nem fogják fel, hogy azzal, hogy két köztünk élő ember a másokkal szemben úgy vélekedjen, hogy majd feleteti a lószart, az akkor mérvű aljasság, pofátlanság és visszásság, ami nem hogy megengedhetetlen, hanem társadalmilag és közéletileg sem tűrhető. Ezt a polgárőrség neve alatt még tovább súlyosbítani hazugságokkal és más valótlan állításokkal, probléma eltereléssel, akkora baklövés, hogy azt egy ideig nem fogja kiheverni a Városi Polgárőrség csapata. Mindez valójában egy nagyon szégyenteljes - mondhatni vállalhatatlan - esemény és megnyilatkozás a részükről.

Saját megosztás az idővonalról

Boros Tibor és Tihanyi Attila, ahelyett, hogy elnézést kérne és visszavonulna, hogy megbukott próbaidő alatt, inkább támadólag lép fel. A polgárőrség nevében közösségi oldalon hazug propagandát terjesztve ostoba válaszokat adva szabálytalanságokat próbálnak leplezni. 

Az egyik bátor fiatal -  Pásztor Gábor Sándor valaki egyszer nagyon meg fogja verni.......  felkiáltással, már neki is akar menni a tárásának. 

Erre az a Gyurika aki korábban a  Gáborra vonatkozóan is értelmezte a fel-etetést, most rákontrázik:  György Hegedűs Annak nincs értelme. Egyelőre csak ő fenyegetőzik veréssel.

Másik hozzászóló próbálja csitítani a  durvaságot és ráirányítani a figyelmet a probléma megoldására,  - az is lehet, hogy hosszútávon tényleg jobb lenne megoldani ezt a trágyagyűjtést  - de ez nem hatja meg a polgárőrség által felheccelteket. 

"Szerintem egy farmotring és a nyereg azon része helyére, ahová a túratáskát fel lehet szerelni, fel lehetne csatolni egy ilyen bőr, vagy más anyagból készült trágyafogót. Ezen kívül büszke lehet lenni arra, hogy még ezt a városlakók által megemlített problémát is megoldja a lovas polgárőrség."

Nem sorolom, mert más oldalon más a vélemény. Egyesek már lassan ott tartanak, hogy a mostani szájkaratés Gyurikát majdnem lefejelték vasárnap a piacon, amikor vitte a kis szatyrát a mama mellett. Eddig ment a dolog, mert Őt jól lehet hergelni. És értem én a másikat is, mert hazudozik a kis köpcös, de azért a fejelés a focipályára és nem a piacra való. 

A most ezért verekedni akarók közül mondhatni jogosan jelentik ki, hogy lekapnák a magas lóról ezt, vagy azt a fickót.  Mások pedig nem véletlenül említik, hogy etesse meg a szüleivel azt amit másnak ajánlottak.  És persze Alsónémedi önkormányzatát is bevonná az ügybe Wellmann Ferenc amikor foglalkoztatási, programot ígér itt a polgárőrség egyik általuk kontrollált oldalán. Kár, hogy ott nem tudnak erről. Érdekes az is, hogy a választásokra  polgármesternek még nem jelentkezett be. Úgy látszik Ócsán a polgárőrség keretében neki is megvan a sajátos szerepe. 

Van itt aki így szereti - de nem ez a normális

Ezekkel a kinyilatkozásokkal, az ennek helyt adó ócsai polgárőrség egypár embere annyira közösségellenessé és vállalhatatlanná tette és minősítette önmagát, hogy az a normális értékítélettel rendelkezőket megdöbbentette. Boros Tibor ha nem tesz sürgősen rendet az állományon belül, akkor a helyi polgárőrség többségében korrekt tagságát rendíti meg. 

Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy egyesek az érintettek megregulázását, mások a kizárását sem tartanák elképzelhetetlennek. Csupán a Tibor értük való személyes makacssága, akár kiállása az, ami visszatartja a megtisztulást. Ha ugyanis belátná és beismerné a cselekmények társadalmi veszélyességét, akkor magát a lovasegységet veszíteni el az Attila által, amivel azonnali presztízsveszteséget könyvelhetne be, ráadásul olyan lelkes, a családhoz tartozó fiatalok is érintettek ebben, mint a saját lánya, aki szintén ebben az egységben kapott lehetőséget és lovat hozzá. Tehát ez már egy olyan kötelék, mely érezhetően kiszolgáltatottá teszi az elöljárót a szervezeten belül. Ezért a takargatás, a szőnyegalásöprés, vagy a ellenérzések szítása.  

Van itt olyan primitív, aki Ócsán ezt is elfogadhatónak tartaná

És itt már  nem is a lópiszok, meg a városi összeférhetetlenség a kifogás, hanem az önérzet. Önérzet, egy aljas vélekedés vagy viselkedési forma megjelenítése kapcsán, mert nehogy már, a lakosok panaszkodjanak rájuk, még ha igazuk is van. Hogy is jönnek ők ehhez, az önkéntes polgárőrrel szemben. Csakhogy sokan pont az ilyen polgárőrből nem kérnek.  A többségnek elege van az elnyomásból, az erőszakból és abból az arroganciából, amit a nevezett személyek naponta közreadnak. Boros Tibor pedig jó lenne, ha nem  asszisztálna az ilyen vélemények megjelenítéséhez és  fenntartásához. Mert ne feledjük, amit egyetlen állampolgár sem engedhetne meg magának, az a polgárőr különösen nem! 

Vissza a kiinduláshoz, a másik, mégis csak sarkaltos felvetés, ami már a 19. századi nagyvárosokban is komoly problémát okozott: mi a helyzet a lócitrommal? 

Hasonlóan a kutyát sétáltató gazdihoz, a piszok eltakarításáról ló esetében is az állatra felügyelő személynek kell gondoskodnia a köztisztasági szabálysértésről szóló rendelet 7. paragrafusa szerint. Ha nem teszi, 50.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A szennyezés megelőzésre számos nemzetközi példa található. Ausztráliában, vagy az angliai Lancashire-ben például pelenkát kapnak a lovaskocsikat húzó lovak.
A bécsi fiákereket húzó lovak esetében például egy speciális, a trágyát felfogó és összegyűjtő zsák bevezetése jelentősen hozzájárult a történelmi városrész tisztán tartásához.

Egy másik ló éppen könnyít magán, ez a filmgyárban régi vita, hogy a lócitrom kellék vagy díszlet, kinek kell eltakarítani.

Ócsa Városi Polgárőrség szakértői véleménye szerint a kipottyant lótrágya nem tartozék és nem kellék, hanem díszlet. A városkép része. Ezért ehhez nekik semmi közük. Akinek nem tetszik felszedheti, vagy inkább feleheti, ahogy a két helyi némber a Facebookon felajánlotta. Boros Tibor nem vállalkozott a feladatra a temető védelmében sem. A városlakók többségének nem tetszett, másokat pedig kimondottan irritált, és zavart a bűzös trágya. A Városháza lapított az ügyben és a Városüzemeltetés is elzárkózott az utcasepréstől. Szerinte az elkövető dolga a takarítás, mint ahogy a kutyák esetében. A két közterületes pedig nem piszkolja össze a kezét ilyesmivel és szerintük különben sem bizonyítható, hogy kihez, avagy melyik állathoz tartozik az a bizonyos dolog. Haza haza azonban senki nem akarja vinni. Gyurika szerint ez az állathoz tartozik. Tehát tartozék. Ez esetben talán mégis csak az Attilának lenne a dolga az elhagyott dolgot, mint tartozékot visszalapátolni a ló. Ha ez nem sikerülne, akkor marad a maguk kiötlött megoldás, mely szerint felszedi, vagy feleszi.  Ez azonban háruljon csak a két ötletgazdára.

Persze Ócsán is meg lehetne ezt oldani kulturáltan a dolgot. csak akarni kell. Például. a lovat nem tartjuk lakóházak közt, és nem használjuk aszfalton. A patkó a bitument veri fel, ami a lónak sem egészséges és a város többi lakójának sem ideális. Az úttest szennyezésével kapcsolatosan a közút kezelője, vagy a közterület-felügyelője járhat el.  A városi tisztaság kontra tisztátalanság (piszok) ügyében az önkormányzatnál lehet reklamálni.  A tisztaságért a városüzemeltetés a felelős. A városüzemeltetés rendelkezik a közmunkások felett és hozzájuk tartozik a saját kezelésű utak karbantartása, így takarítása is. Ez esetben a magas lóról leszállni képtelen polgárőr beszólhat a városüzemeltetésnek és kérhet maga után takarítást. Elvégre ha a lakosoknak be tud szólni, akkor a plusz feladatokért béremelésben részesült Zsuzsikának is. Ebben az Ernő is segíthetne rokoni alapon, elvégre azt nyilatkozta, hogy kiáll a polgárőrség mellett. Ez jó, csak ez esetben ne feledje otthon a lapátot. Így legalább haszna is lesz ennek a dolognak.

De azért még ne szaladjon el a ló senkivel, mert a polgárőr semmi esetre sem mentesül a jogszabályok betartása alól. Ebből a szempontból semmiféle előjoggal, vagy kiváltsággal nem rendelkezik. A ló már eleve nem városi környezetbe való. Házak közötti tartását csak a fejlődésben visszamaradt egyes helyeken nem korlátozták még. Az új építésű részeken a tartása már alapvetően tiltó listán van. Alsópakony lakóparki részén a kétlábú állatok tartását is kizárták. Remélhetőleg Ócsa belterületi városrészéből is hamarosan kiszorulnak a patás állatok.  Büdösek vonzzák a legyeket, amik rajtuk és trágyájukon élősködve felszaporodnak, majd belepik a környéket. Ezt fertőzésveszélyt rejt magában, undort keltő és járulékos hatásokkal együtt zavaró.  Ócsa kertvárosi elképzeléseibe nem egyeztethető.

Az ócsaiak nemsokára fogják megtartani a várossá válás 9. évfordulóját. Erre úgy emlékeznek, mint a helyi büszkeség napjára, hogy várossá alakultak. Ezen azok a negatív véleményt kifejtő felszólalók is büszkén megjelennek ünnepelni, akik most és máskor mindig azt vallják, hogy ez csak a falu. Ezen a kettősségen vagy ellentmondáson most senki ne csodálkozzon. Ezek az emberek ilyenek. Fejben maradtak a régi létformán, de vigadni, vagy éppen múltat siratni boldogan kimennek a várossá válás napján a vásárnapi ünneplőjükben.

Ez még hiányzik némelyek tudatából - de a városban sem látható

Ócsán azonban ehhez a városi légkörhöz még fel kell nőni, hiába van jelen a Spar, a Tesco megjelenésében a nagyvárosi múlti, ha a régi paraszti beidegződések győznek a józan ész felett. Mert itt nem csak egyesek képesek kifordulni magukból, hanem közszolgálati, közfeladat-ellátási szinten is el tudnak tévelyedni jó páran. Ezeknek az embereknek a fejében kéne világosságot tartani vagy ha úgy tetszik rendet rakni, hogy megtalálják a helyüket a többségi társadalom és a kor elvárásai közt.
A polgárőrségnek pedig nem a munkás lakossággal szemben kéne hadakoznia az interneten, hanem a szemetelőket, az illegális hulladéklerakókat kéne nyakon csípni. Nem a lópiszok az egyedüli probléma itt, amikor a játszótérrel szemben délutánonként köztudottan úgy nyit ki a zúg-kimérés, hogy a polgárőrség autója ott kanyarodik el előtte és rezzenéstelenül elhalad. Nem szól, nem jelez, hogy már nem csak a pincében, hanem az utcán is italoznak. Közben az a hely, ahol működési engedély is van és adót is fizet a tevékenység után a vállalkozó, ott alig vannak. Itt meg egymásra dőlnek a részeg bringások. Nem ezzel kéne foglalkozni a személyeskedés helyett? Nem a közrendfenntartása és megóvás a céljuk?
Hát nincs itt elég probléma, ahhoz, hogy legyen mivel foglalkozni? Az utóbbi idő bűnelkövetéseinek elszaporodását nem sikerült lecsökkenteni vagy megakadályozni. Amikor ilyen történik, akkor valahogy észrevétlenek maradnak a mostani szószólók. Most pedig a polgárőr lovasságának tagjaiból válnak arrogáns  közszereplőkké egyesek. Mindez jobban feldúlja egyesek lelki békéjét, mint egy köznyugalmat megzavaró valódi eset.

A történések tükrében a felálló új testületnek azon is el kell majd gondolkodnia, hogy a város lakó-pihenő övezetében mikortól tiltja meg a nagy állatok tartását. Mert ugyebár nem csak a lovakkal és a birkákkal, hanem az ökrökkel is gond mutatkozik a  belterületen.  A városiasodás folyamata ennyi idő után el kell hogy jusson a fejekig. Ha nem akkor nem lesz értelme megtartani jövőre a 10. évfordulós Városi Vigasságot, mert valójában nagyon szomorú városképet jelentet meg és mutat be magáról a városról, Ócsáról  némely itt élő.

 *

A polgárőrségnek elsősorban nem az ócsai lakosságot, hanem önmagukat kéne moderálni. Majd csak azután jelennek meg előttünk az utcán, ha ez sikerült. Nem hatalmaskodni kell az emberek felett, hanem szolgálni kell a lakosságot. Ne legyenek szereptévesztésben az urak. Ez a feladatuk, ezért fizetünk és ezért juttatunk az adónkból támogatást a számukra. természetesen örülünk a szomszédos településről itt tevékenykedő segítőknek, de nem kérünk az afféle törekvésekből, amikor egyes külsős, vagy polgári szolgálatos akarja önkényesen megrendszabályozni az amúgy törvénytisztelő helyi lakost. Elvégre most sem ők piszkítottak az utcára, vagy a közösségi hálóra. Nem is a lakos dolga volt feltörölni a szemetet, sem a közterületen, sem a hálón. A polgárőrök is felelősséggel tartoznak egymásnak, a városnak és felén, állampolgároknak is, hogy magát a törvényt ne is említsük. Nem állnak és nem helyezhetik ezek fölé magukat. Boross Tibor is felelősséggel tartozik az embereiért. Tessenek hát felelősségteljesen viselkedni eljárni az utcán, a közéletben a megjelenésekben. És nem csak Ócsán, hanem a világhálón is, hiszen ott még többen látják, olvassák a polgártársak hozzáállását. De ha más véleményét és kinyilatkoztatását tekintjük, akkor gondolom Alsónémedi utcáin és az ottani önkormányzat körül is van mit sepregetni, nem feltétlenül kell itt a "piszkost" felvállalni. Ha pedig úgy gondolja valaki, hogy mégis, akkor az nyugodtan menjen utána a helyi lovasjárőröknek akár egy lapáttal, hogy ne csak a lakosság, hanem a maguk az itt besegítő polgárőrök is moderáltak, tiszták és elfogadhatók legyenek a mi számunkra. Szerintem ez az etikus!