Ma 17 órára invitálja a Baptista gyülekezet a hívőket és a beiratkozottakat a hétvégén átadott Óvoda tanévnyitójára.
És itt most álljunk meg egy pár jó szóra!
Ócsán ugyanis van egy kis egyház egy felekezet, ami nagyon magának valón és mondhatni senkit nem zavarva gyakorolja a vallást és erősíti a hitet. A Baptista Egyház ócsai gyülekezete olyat alkotott, amire a város sem volt képes saját erejéből. Létrehozott, és átadott egy Óvodát, mindenféle cirkusz, paláver, közpénz és propaganda nélkül, hittel szeretettel és tiszta lelkükből fakadóan.
Ezt nem is részletezem tovább, és nem viszek bele semmiféle politikát, de azért érdemes ezt átgondolva, ezen túl is látni és különbséget tenni.
Nem tudok ehhez magam sem többet és szebbet mondani, vagy írni, annál, ami most körbejárja a Világhálót és ami a Magyarországi Baptista Egyház honlapján is olvasható:
"Fantasztikus dolog, amikor egy közösség összefog, és saját erejéből
felépít valami fontosat. A Pest megyei Ócsán a Baptista Gyülekezet
pontosan ezt tette."
Saját erejéből felépített egy új óvodát, alig több, mint hat hónap
alatt, ahol 74 kisgyermekről gondoskodnak majd szeptembertől.
Nagyon-nagyon sok ember támogatta az építkezést. Köszönet érte!
Az átadóünnepségen sokan voltak a "kisegyházi státusz" ellenére. Arányaiban sokkalta többen, mint a városi óvoda átadása alkalmával a város képviseletében érintett és érdekelt felek. Jelen volt és köszöntőt mondott Szenczy Sándor a Baptista Szeretetszolgálat elnöke és Pánczél Károly (Fidesz) országgyűlési képviselő, valamint a dabasi gyökerekkel rendelkező Szabó István (Fidesz) a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke, a helyi képviselőségért versengő induló-jelölt Hantos Péter (Fidesz), mellesleg helyi református lelkész, továbbá politikamentesen a katolikus egyház helyi képviselője, valamint Szabadszállásiné Denke Szilvia, és sokan mások.
Sajnálatos, üröm az örömben, hogy ez az eddig teljesen vallási-közösségi alapon megalkotott és létrehozott, gyermekek nevelését, fejlődését szolgáló létesítmény átadását körbeveszi és úgymond beárnyékolja a politika.
És ha már ennyi egy-pártbeli politikusnak sikerült idecsörtetnie - akár meghívásra - akkor engedtessék, meg, hogy a magunk részéről is véleményezzük és példaként felhozzuk ezt az amúgy tiszta egyházi kezdeményezést, célt és feladatmegoldást.Ez az Óvoda igazán az itt élő, egy hitben hívő emberek lelkéből született, és valósult meg.
Elsősorban annak a pártszolgálatos lelkésznek hívnánk fel a figyelmét, aki az egyik nagy egyház helyi pásztoraként egy műemléki kolostor falai közt tiszteleg, és fogadja el a város költségvetési támogatását évről évre megvilágításra, egyházi létesítmény megmentésére, alátámasztására, hogy abban több van, mint maga az egyház és annak egyik felekezete.
Hantos Péter református lelkész úgy szólalt fel ("Isten gazdag áldását kívánom az induló óvodára! SDG!") és adta az áldást, hogy a maga felekezeti tulajdonában álló Ady Endre utca saját maguk által birtokolt épületet hagyják romjaiba hullani, vagy éppen Isten áldásával összedőlni, netán a testületbe bejutva pénzt szerezni a nem éppen felekezeti közösből.
Ez pedig méltatlan a reverendához, a hitvalláshoz és a más érzelmű társadalmi közösséghez, hiszen az Ő általuk biztosított pénzügyi támasz nem pusztán az egyház megsegítésére gyűlt össze, vagy adatik a városnak.
Evégből nagyon-nagy tanulságul szolgálhat egy kisebb felekezet alkotóközösségének eredményessége, mely által képes volt ezt az Óvodát létrehozni és a tanévkezdetre átadatni. Merthogy a reformátusok nagyobb tábora és helyi vezetőlelkészük sem látja meg ezek szerint az ebbéli különbséget a szerénység és a mérhetetlen mohóság közt, ha képes még ezek után önkormányzati és városi pénzsegítségre támaszkodva igét hirdetni pártpolitikusként, vagy pénzt, támogatást kérni jövendőbeli képviselőként.
Ennek az átadóünnepségnek ez a példabeszéde és a megszívlelendő tanácsadása, ha már politikai eseményné vált az, ami a legnehezebb pillanatokban mindig csak az ismert kisegyház magánügye volt.
Ezennel én magam is kívánom Isten áldását rátok.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése