Most nagy a baj - a szomszédban dúl a háború, az Eu és a NATO erősen benne van ( - jó lenne kimaradni)

Aki még nem hallott volna róla, az igazán vegye a lapot, mert most nagy a baj.

Az Európából a tengerentúliak segítségével Ukrajnába telepített konfliktus elért ahhoz a kritikus gyújtóponthoz, mely belobbanthatja a térséget, ami részben magával ránthatja Európát.

Ha eddig még nem lett volna elég durva, akkor most egy merőben mélyebb szakaszába léphet az orosz-ukrán belharc, mert immáron már más országokat is bevonva egyre csak szélesedik.

A háborúiból visszavonulni kénytelen Amerika világhatalmi szerepéből adódóan újabb fejezetet nyitott a politikai válságok frontján.

A fegyverkezés és a haditechnikai fejlesztések állandó harcteret kívánnak. Az eszközök kipróbálásnak egyik legjobb módja háborús övezet.

Az afrikai átrendeződés semmiféle jelentős kihívást nem hozott. Líbia, Tunézia, Egyiptom, mind olyan gyenge frontvonal volt, amit egyszerű hadiipari fölénnyel lekezelt a nyugati szövetség. Amerika Iraki kivonulása a régi technika kitisztulásával és átadásával lezajlott. Az azóta fejlesztett eszközök próbatételére azon a hadszíntéren már nem kerülhet sorra.  Csak a magunk számítógépén, okos telefonját észlelve tapaszthatjuk az a híradástechnikai és számítástechnikai előrehaladást, amit a hadipar már jelentősen túllépet.  Ma ez az elektronikai hadviselés próbatétele zajlik a világban.

Izrael a régi Patriotokat elpufogtatva már a jelentőskorszerűsítésen átesett Vaskupola újabb generációját próbálgatja az USA tapasztalására a palesztin égbolton.

Az egyre erősödő Moszkva megzabolására nagyon fontos tényezővé vált az oroszbarát ukrajnai vezetés eltávolítása. Janukovics elnök elűzetése furcsa mód a Németországból visszatérő Klicskó aktív politikai szerepvállalásával a Majdan téren vált optikailag észlelhetővé. Az innen kiinduló „forradalom” következménye lett a Krim visszacsatolása, majd a további területeken élő orosznyelvűek felkorbácsolása.

Amerika partnere és szövetsége, Európa gazdasági nagyhatalma az a Németország, ahonnan a boksz az elszegényedett Ukrajnába helyeződött. Ezzel gyakorlatilag elkezdődött a politikai-, pénzügyi- gazdasági nyomásgyakorlás. (Ukrajna alapvető problémája az Európán átívelő gazdasági válság. Nyugat ebből a krízisből másokra nehezedve próbál talpra állni és összetartozást - akár mint függőséget - kovácsolni.)

Az eltávolított Janukovicsot követően megnyílt a lehetőség Európa előtt Ukrajna „bekebelezésére”. Mind piacgazdaságilag, mind pedig harcászatilag.  Európa és Amerika érdeke a NATO „bővítése”, ami nem mást jelent, mint az Ukrán-Orosz határig nyomulni. Ott aztán rakétavédelmi rendszert telepíteni és ezzel satuként beszorítani az orosz medvét.

Mindez egyfajta „segítségnyújtás” címszó alatt. A Valutaalap, az IMF azonnal hitelezővé vált és ezzel feltételeket szabott. Így megfogva az ukránok kezét, és meghatározva mozgásterét. Az eladósodott Ukránok gázár-vitájába a németek hozták a maguk megoldását, miszerint majd ők biztosítják az ország ellátását. Ennek természetesen meg lesz a számlája, amit a kellő időben benyújtanak. Az ország kiszolgáltatása ezzel megvalósult.

Tehát nem másról van szó, mint piacnyeréséről, területnyerésről és katonai térnyerésről. Geopolitikai célterületről. Ukrajnát ehhez használják fel.

Az oroszok ezt a geopolitikai hatalomátrendeződést akarják megakadályozni az oroszajkú lakosság szimpátiájának kihasználásával. Putyin nem engedheti a kapukig az egyesített európai-amerikai haderőt, a NATO-t.  Az Észak-atlanti Szövetség azonban nagyon nyomulni akar.  Ezért a háború.

Ukrajna mára egy feldúlt, elszegényedett és kiéheztetett országgá vált. Az európai útválasztással az oroszországi köldökzsinórt elvágták. Az onnan folyó táplálás megszűnt. Azonban az ország képtelen az önálló és önellátó életre.  

Az európai „elit” azonban semmit nem ad ingyen. A Klicskó-féle nyugat álom háborúba torkollott. Ma az ukránok harcban állnak az úgynevezett nyugat ellenes erőkkel, az orosz szeparatistákkal. Ez a többnyire orosz anyanyelvű és kötődésű „szabadcsapatok” amolyan oroszbarát haderővé kovácsolódott össze, akiknek a Putyin adta Oroszországhoz való csatlakozás a célja. 

Az „új” nyugatbarát ukrán kormány ezekkel a tényekkel szemben harcol. Jelképesen Putyin fejlődő országával szemben állnak harcban.  Áttételesen tehát nyugat és kelet háborúja folyik az ukrán próbapályán.

Ez a háború katonailag másról sem szól, mint a sajátos próbatételről és felmérésről. A próbatétel a „nyugati” illetve amerikai technikai új eszközeinek gyakorlati tesztje. Közben az ezzel szembenálló felek eszközeinek a felmérése is ez egyben. A NATO szövetségesek itt mérhetik fel az orosz haderő védekezését, ütőképességét és harci eszközeinek térnyerését. Ez a kettős cél a harcászat taktikai része, amihez egy népcsoportot, történetesen az ukránokat használják fel most. Ne szabad feledni, hogy az orosz haderő (technika) a II. világháború óta nem csapott össze a nyugattal és így nem mérte fel a kor adta változás mértékét. A korábbi afgán háború, ugyanúgy nem szempont, mint az amerikaiak esetében sem az.

Afganisztán, Irak inkább a régi technika felhasználása, úgynevezett elhasználása, lepusztítása, vagy átadása szempontjából volt fontos. Ezzel biztosítva helyet az új eszközbeszerzésnek.

Ukrajna esetében is cél a régi orosz hadigépezett felhasználása, hiszen a válság „rendezése” után az elpusztult, vagy leselejtezésre kerülő gépek és eszközöket NATO-kompatibilis nyugati és amerikai technika fogja váltani. Ez is a fogyasztói társadalom része. Az új, de már nem a legújabb haditechnika átadása a piacorientált védelmi hadpolitika része. Elvégre Ukrajna számos más szövetségeshez, csak a másodlagos, mára már kevésbé korszerű eszközöket fogja megkapni. A legújabb, legkorszerűbbeket soha. Azt mindig megtartja magának a törzs-ország. A nagy fegyverkezők, Amerika, Németország, Anglia, Franciaország, Izrael, soha nem fogja a legutolsó és legmodernebb technikai eszközöket átadni.  A szövetségesi feltöltés mindig a másod, vagy harmadsorban álló, részben elavult harcászati berendezésekkel zajlik.  Ukrajna erre van kárhoztatva. Ezért harcol. Európa és tengerentúli szövetségese pedig azért „támogat”, hogy tért, tapasztalatot nyerjen. Az egész csupán egy üzleti akció.

Ebben a harcos akciótörténetben jutottunk el odáig, hogy ma sikerült egy „véletlenül” berepülő maláj utasszállítót lelőni. És ez most a legnagyobb baj.

Baj, mert a felvetődő kérdéseken túl, nagyon nagy veszélyt rejt magában az eset. Nem csupán azért, mert egy jól szervezett akció képe rajzolódik ki, hanem a provokáció és a kívülálló civil áldozatok kapcsán is.

Pedig ez egy régi recept újrahasznosítása. Gondoljuk csak végig hány, utasszállító került már tűzcsapás alá egy-egy konfliktus során. Legutóbb 78 ember vesztette életét, amikor az ukrán légvédelem gyakorlat közben kilőtt rakétája a Fekete-tenger fölött eltalált egy Tel-Avivból Novoszibirszkbe tartó TU-154-es orosz utasszállító repülőgépet. 

Aztán ott volt a bejrúti Malév járat gépétől, a Szovjetunió felett lelőtt Dél-koreai utasszállítón át a skóciai Loclerbie-merényletig. Ez utóbbi okán 25 év múltával is képesek voltak feldúlni Líbiát és eltávolítani Kadhafit. 1988-ban a skóciai Loclerbie felett a Boeing 747-es Jumbo felrobbanása azonnali katasztrófát okozhatott, mert a levegőben ezernyi darabra esett, Nem is maradt következmények nélkül.

1988. július 3-án az amerikaiak lőttek le egy utasszállítót, az Iran Air 655-ös számú, Dubajba tartó gépet. F-14-esnek nézték egy hadihajóról, és a Perzsa-öböl fölött lelőtték. Az Airbus A300-ason 290-en utaztak, mindenki meghalt. Erről azonban nagyon nem beszélnek.

Mi pedig közel 40 éve hallgatunk mindarról, amit tudunk, s amit nem tudunk a Malév 240-es bejrúti (libanoni) járatáról. Akkor (is) sejteni lehetett, hogy kik is állhatnak a magyar gép tragédiája mögött. S az akkori hallgatás éppoly érthetetlen, mint a rendszerváltás utáni huszon-egynéhány esztendő csöndje. 1975-ben a Malév gép is feltehetőleg fegyvereket, vagy más katonai eszközöket szállíthatott. A most lelőtt maláj gép is egy olyan helyen repült, ahol elvileg nem is mehetett volna.

1983-ban a Dél-koreai gép is gyanús körülmények között lesötétítve rossz útvonalon repült.  A tragédiában 269 ember, köztük egy amerikai kongresszusi képviselő vesztette életét. A Boeing–747 típusú repülőgép éjszakai útja során Alaszkát elhagyva letért a légifolyosóról, és attól nyugatabbra beröpült Kamcsatka fölé, többször megsértve a szovjet légteret. Már Szahalin sziget közelében járt, amikor a szovjet légierő két Szu–15 típusú elfogó vadászgépe a nyomába eredt, de a pilótáknak sem rádión, sem vizuálisan nem sikerült a kapcsolatot felvenniük vele. A KAL–007 éppen a szovjet légtér elhagyására készült, amikor hajnali fél négykor az egyik vadászgép két rakétát lőtt ki rá. Máig ez a hivatalos verzió, amelyet az ENSZ Polgári Repülésügyi Szervezetének vizsgálata annyival egészített ki, hogy a szovjetek azt hitték, amerikai kémrepülőgéppel van dolguk. Ez az összegzés szemmel láthatóan megfelelt Moszkvának és Szöulnak is – de valóban ez volt az igazság? Új verzió. Egy francia repülésügyi szakértő tízévi kutatás után más eredményre jutott.

Nem a szovjetek lőtték le 26 éve a dél-koreai utasszállítót – állítja egy francia légügyi szakértő. Az újabb összeesküvés-elmélet hitelessége vitatható, ami biztos: a 269 ártatlan áldozatot követelő tragédia felgyorsította a Szovjetunió összeomlását.Valójában máig nincs magyarázat.

Nehéz idők jártak, javában dúlt a hidegháború, ezért egy ilyen esemény után a szovjetek okkal számítottak rá, hogy az USA válaszul kilövi Moszkvára az NSZK-ban telepített rakétáit. Érthető módon tehát a rakétaelhárító pajzs egységeinél riadót rendeltek el. Itt teljesített szolgálatot Sztaniszlav Petrov alezredes, akinek az volt a feladata, hogy egy esetleges támadás esetén értesítse feletteseit, hogy azok parancsot adhassanak a válaszcsapásra. 1983. szeptember 26-án éjfél körül, ahogy azt várni lehetett, jelzett is a védelmi rendszer. Petrov előbb egy, majd további négy közeledő fénylő pontot észlelt a radarképen. Ekkor tíz perce volt még, hogy döntsön: elindítassa-e a szovjet ellencsapást, és ezzel kirobbantson egy világméretű atomháborút.

Tehát nem kis dologról van szó.

Mind-mind olyan kétes dolgokat vetnek fel, minthogy mit keresett ott, mi végett pont azon az útvonalon, akkor, és ott?

A tegnapi maláj gép lelövése egy olyan pszichikai háttér-tényező, ami megfelelő táptalajt ad egy olyan nemzet számára, aki nemrég vesztett el egy gépet rejtélyes körülmények között. Ez eleve olyan feltüzelt állapotot kelt, amelyet nagy érzékenységgel él majd meg egy nemzet. Tehát ez lehet akár egy jól megfontolt célzatossággal tudatosan kiválasztott eset is.  Például provokáció. Volt már hasonló a történelem során.  

"Minden utasszállító járat légiirányítási nyomon követése Kijevből zajlik". "Érthetetlen, hogyan kerülhetett oda a (malajziai) repülőgép".

Donyeck megyében 295 emberrel a fedélzetén lezuhant a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó Boeing-777-es gépe. A malajziai gép által repült útvonalat az ukrán hatóságok 32 ezer láb (9,7 kilométer) magasságig lezárták, a Malaysia Boeing 777-ese ezer lábbal magasabban, 33 ezer lábon repült, amikor eltűnt a radarernyőkről.

Közben kiderült, a gépet lelőtték. A lezuhant maláj utasszállító után- háromszáznál is több lehet a halálos áldozat

Amerikaiak, hollandok - és a katasztrófa feltehetően a gép becsapódásának helyszínén is követelt áldozatokat.

Állítólag  Kelet-Ukrajna felett nem haladhatott volna  polgári gép- hogy került akkor oda?

Ukrán kormányerők szerint Ukrán szakadárok lőtték le a maláj repülőt.

Az Ukrajnán belüli harcok során számos katonai célpont ellen indult támadás. Lőttek le ukrán helikoptereket és katonai szállító repülőt is már. Az ejtőernyősöket szállító négymotoros Il-76 típusú gép leszállni készült a kelet-ukrajnai Luhanszk repülőterén, amikor rálőttek. Ez volt a legsúlyosabb támadás az ukrán hadsereg ellen a kelet-ukrajnai szakadárok elleni „terrorellenes hadművelet” kezdete óta.

Helyi hírforrások szerint Donyeckben a népi milíciák lelőtték a kijevi junta Dnyeper különítményének két Mi-24-es helikopterét. Az esetről a milíciák videofelvételt közöltek, amit egy orosz alternatív médiában tettek közzé.

A Youtube fájlmegosztó alig néhány óra alatt eltávolította a felvételt. A nyugati média különösen nagy hangsúlyt fektet a dél-kelet-ukrajnai események kapcsán az információs blokád fenntartására, rendszeresen, alig néhány óra után törlik azokat a felvételeket, melyek a népi ellenállás sikereit mutatnák be.

 Aztán az ukrán hadsereg egyik An-26 típusú szállító repülőgépét múlt héten hétfőn, az ukrán védelmi miniszter közlése szerint feltehetőleg orosz területről lőtték le. A legújabb hírek szerint hétfős legénység és a szállítmányt kísérő nyolcadik személy tartózkodott a gépen. A gép 6500 méter magasan repült, így hordozható rakétával nem lehetett elérni. A gépet egy nagyobb hatótávolságú, feltehetően orosz területről kilőtt rakétával lőtték le. Jelenleg folyik a mentés, hogy a gép legénységét az ukrán kormányerők ellenőrzése alatt lévő területre szállítsák állt a közleményben. Az AP amerikai hírügynökség által megkérdezett londoni védelmi elemző, Charles Heyman szerint valószínűbb, hogy a szakadárok lőhették le a gépet. Heyman kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a gép 6500 méter magasan repült volna. Szerinte ennek semmi értelme nincs, ugyanis minél magasabban repül egy gép annál drágább a szállítás, ráadásul ezen a magasságon a gépben túlnyomást kellene létesíteni. A szakértő szerint valószínűleg SAM 6-os típusú légvédelmi rakétarendszerrel lőtték le a gépet, amellyel a lázadók is rendelkeznek.

Az is valószínűtlen, hogy amennyiben 6500 méteren kap találatot a gép, és lezuhan, hogy azt még túléljék. A túlélés ténye sokkalta valószínűbb alacsonyabb magasságból történő drámai (zuhanásos) földetérés esetén.

Állítólag az egy hónapja, június 14-én a luhanszki repülőtér közelében  a szakadárok lőtték le a szállítógépet. Az ukrán hatóságok ebben az esetben 49 ember halt meg.

A szakadárok szerint nincs olyan hatótávolságú fegyver a birtokukban, amivel a nagy magasságban (kb10 kilométer) közlekedő eszközöket elérnék..

Kinek lehet hinni? A konfliktus során az interneten mutatták be, hogy a zsákmányolt tankokat sem tudják kezelni. Akkor egy precíziós rakétakilövőt, olyat, ami 10 ezer méter fölött is hatásos, hogyan és honnan? Ilyen eszköz nem csak úgy hever a földön és felkapja valaki, mint egy vállról indítható rövidtávú rakétát.

Az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács szóvivője szerint a szakadároknak van nagy magasságban haladó gépek lelövésére alkalmas haditechnikájuk. Ha ez igaz, akkor honnan? És ki kezeli?

Aztán amennyiben ez igaz, akkor nekem is igazam van, amikor a hadieszközök egymással szembeni próbájáról, felméréséről morfondírozok?

Egy ukrán hírportál főszerkesztője szerint a malajziai géppel egy időben a térségben repült az ukrán légierő egy Il-96-os katonai szállítógépe, és elképzelhető, hogy e helyett, tévedésből lőtték le az utasszállítót.

Az Interfaxnak egy meg nem nevezett légügyi szakértő is azt erősítette, hogy valójában az orosz elnök gépe lehetett a csütörtöki ukrajnai rakétatámadás célpontja. A szakértő azt is mondta, az orosz elnöki gép – egy átalakított Il-96-os – és a maláj Boeing-777-es útvonala keresztezte egymást Varsó közelében, a két gép kontúrja és még a színe is nagyon hasonlít egymáshoz, ráadásul nagy távolságból megegyezőnek is tűnhet.

Az orosz Szövetségi Légiközlekedési Ügynökség (SZLÜ) szerint a Malaysia Airlines Boeing 777-es gépét eltalált ukrán rakéta célpontja feltehetően Vlagyimir Putyin orosz elnök repülőgépe lehetett.

Az ”első számú” repülőgép egy és ugyanazon ponton és harcvonalon keresztezte a malajziai utasszállító útvonalát. A két gép Varsó környékén, a 330-ik harcvonalon, 10100 méter magasságban keresztezte egymás útvonalát. Az elnöki gép moszkvai idő szerint 16:21-kor, a Boeing pedig 15:44-kor volt ott.

A forrás szerint a repülőgépek kontúrjai összességében hasonlóak, a méretük úgyszintén, a színezésük pedig kellő távolságból nézve közel azonos. 
 
A Malaysia Airlines Boeing 777 utasszállító repülőgépe, amely Amszterdamból Kuala Lumpurba tartott, Donyeck megyében zuhant le 60 kilométerre az orosz határtól.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint a Malaysia Airlines Boeing 777-es gépe csütörtöki katasztrófájáért Ukrajnát terheli a felelősség.

„Ezért a szörnyű katasztrófáért kétségtelenül felelősség terheli azt az országot, amelynek területe felett ez történt” – mondta az orosz államfő késő este moszkvai értekezleten.

Orbán Viktor azt mondta, az éjszaka kapott információk alapján valószínűleg lelőtték a gépet, de mindenki hozzátette, hogy ez még nem végleges információ. “Én sem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy Magyarország jobban és biztosabban tudja a dolgokat, mint mondjuk az Egyesült Államok elnöke” – jegyezte meg.
    Hozzátette: fel kell készülni arra, hogy egy szomszédos ország légterében, valószínűleg katonai műveletek eredményeként ártatlan emberek tucatjai haltak meg.
    A miniszterelnök szerint Kárpátalján már érzékelhető számban gyűltek össze menekültek Ukrajna keleti részéből. Mozgás van a szomszédban, ami az ott élő magyar közösséget és a szomszédság okán Magyarországot is érinti – fogalmazott.
    Orbán Viktor azt mondta, fel kell készülni arra is, hogy a helyzet nem oldódik meg a következő egy-két hónapban, hanem tartós marad a következő években.

Közben a gazdasági piac is beárazza a helyzetet. Háborús árnyékok a tőzsdéken, ugrándozó forint - adja hírül a Privát bankár.

Szóval nagy a baj. A felek ismét egymásra mutogatnak és nem tudjuk, hogy valójában mi folyik a színfalak mögött. Az eset jelentősen elmélyíti a konfliktust Oroszország, Ukrajna, az EU és az USA között.

Egy biztos. Mi magyarok nagyon nem szeretnénk háborút a szomszédban sem, de minkét érintően végképp nem. Nekünk már a balkáni viaskodás is túl sok volt.

Nagyon szeretnénk kimaradni ebből. Csak remélni merjük, hogy az Eu és járulékos kötelezettségeink nem rángatnak bele ebbe a tőlünk független konfliktusba.

Forrás: Internet

*