Vasárnap hajnalban, a Szabadság téren több tucat rendőr és újabb kordonozás közepette, beemelték a helyükre
a német megszállás áldozatainak emlékére állított emlékmű még hiányzó
részeit, a sast és az angyalt ábrázoló szobrokat. Így a mű elkészült.
Aztán eltelt néhány óra és a belpesti tenyészet már ott tombolt a szobor előtt.
Mind a száztizenketten.
Többen megpróbálták megbontani a kordont, mások tojással és joghurtos dobozokkal dobálták az emlékművet. Természetesen mindezt a felvilágosult demokrácia, a művelt és persze szabad világ szabályai és elvei közepette.
Aztán jöttek az okos megmondóemberek, mint a Zoltai lány, a megélhetési halálra ítélt Mécs felesége, Bauer Tamás és Niedermüller Péter a DK, Lendvai Ildikó és Tóbiás József az MSZP és Karácsony Gergely az Együtt kötelékéből, akik tovább hergelték a téren üvöltöző agyhalottakat. Egészen addig, amíg végül a gyülekezet Karácsonyt el nem küldte a sunyiba, mondván „15 perces hírnévért ne jöjjön ide”, ahol eddig kitartóan csak Gyurcsány Ferenc szimpatizánsai tüntettek.
Azért akár hogy is nézzük, ez az egész megszállási emlékmű történet egy igazi kórkép. Látlelet, a mai Magyarországról.
A kormány elhatározza, hogy a zsidók tiltakozása ellenére is felállítja a szoborcsoportot, de az építést mindvégig lényegében fű alatt próbálja megvalósítani, majd a végén, az utolsó szobordarabokat az éj leple alatt szállítja és emeli be a végső helyére. Mintha bármit is titkolni kéne, mintha bármi vállalhatatlan lenne az egészben. Ha egyszer már eldöntötték, hogy lesz egy ilyen emlékmű, akkor minek ez a bújkálós színjáték?
Aztán ott van a másik oldal, a mélyen demokratikus felvilágosult zsidók, akik most történelemhamísítással vádolják a kormányt, miközben ők a valódi történelemhamísítók szellemi örökösei. Ők, akik a korábbi évtizedekben megszokták, hogy kisebbségi véleményüket rákényszeríthetik a többségi társadalomra, hogy mindig csak nekik van igazuk és persze mindig csak akkor van demokrácia Magyarországon, amikor ők vannak hatalmon.
Mindent egybe vetve az lenne a legjobb, ha rendőrség végre tenné a dolgát és előállítaná a szoborrongáló garázdákat. A kormány most már beláthatná, hogy akár csontig nyal a zsidóknak, akár nem, azok mindig köpni fognak rájuk, meg ránk is, magyarokra. A liberáltak meg végre-valahára összetakaríthatnák a sok szemetet, amit az elmúlt hónapokban odahordtak a térre, és elhúzhatnának most már a vérbe.
A kormány elhatározza, hogy a zsidók tiltakozása ellenére is felállítja a szoborcsoportot, de az építést mindvégig lényegében fű alatt próbálja megvalósítani, majd a végén, az utolsó szobordarabokat az éj leple alatt szállítja és emeli be a végső helyére. Mintha bármit is titkolni kéne, mintha bármi vállalhatatlan lenne az egészben. Ha egyszer már eldöntötték, hogy lesz egy ilyen emlékmű, akkor minek ez a bújkálós színjáték?
Aztán ott van a másik oldal, a mélyen demokratikus felvilágosult zsidók, akik most történelemhamísítással vádolják a kormányt, miközben ők a valódi történelemhamísítók szellemi örökösei. Ők, akik a korábbi évtizedekben megszokták, hogy kisebbségi véleményüket rákényszeríthetik a többségi társadalomra, hogy mindig csak nekik van igazuk és persze mindig csak akkor van demokrácia Magyarországon, amikor ők vannak hatalmon.
Mindent egybe vetve az lenne a legjobb, ha rendőrség végre tenné a dolgát és előállítaná a szoborrongáló garázdákat. A kormány most már beláthatná, hogy akár csontig nyal a zsidóknak, akár nem, azok mindig köpni fognak rájuk, meg ránk is, magyarokra. A liberáltak meg végre-valahára összetakaríthatnák a sok szemetet, amit az elmúlt hónapokban odahordtak a térre, és elhúzhatnának most már a vérbe.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése