Mint korábban jeleztük, a Bukodi Károly vezette Ócsa városa volt a térség szinte egyetlen települése, mely elutasította a Trianonnal kapcsolatos megemlékezéseket a felkérések, javaslatok és a kormányzati iránymutatás és ösztönzés ellenére.
Ócsának nem volt fontos eddig a Nemzeti Összetartozás Napja, ahogy az önkormányzat Kultúrális Bizottságának és pedagógus (dabasi iskolaigazgató) asszonyának sem. Legalábbis annyira nem, hogy erre Ócsán központilag, avgy hivatalosan is megemlékezzenek.
Most ezt a szégyenfoltot "testvérvárosunk", Palást és a Székelykapu Baráti Társaság jóvoltából igyekeztek levenni Ócsáról. Bukodi Károly ezt már valahogy nem volt képes kihagyni. Így a mondás szerint, "amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére" címszóval vezérelten állt ki most szónokolni a térre, az önkormányzat és a város nevében.
(Az, hogy valójában milyen város is az, amit képvisel, most inkább hagyjuk. Nem lenne méltó az eseményhez.)
 |
| Az első próbálkozások alapján ünnepre készültek, hiszen ünnepségre hívtak |
Így került meghirdetésre az "ünnepségre" történő invitálás. Csakhogy, a világháborút lezáró békediktátum nem egy ünnepi hangulatot árasztó dolog. Nem is ünnepeljük azt, ahogy az ország szétszaggatását, feldarabolását sem. A sorstragédiákat nem szokás megünnepelni, legfeljebb megülni. Ezt olyan embereknek is tudnia kéne, akik a művelődéssel, a kultúrával foglalatoskodnak és ezért díjazásban részesülnek az önkormányzat, tágabb értelemben pedig a lakosság által. Ilyen az Egressy Gábor Szabadidőközpont, amely többnyire helyi közpénzekből van fenntartva. Ennek vezetője pedig volt színházi emberként igazán tudhatja, hogy mi a méltóság és a méltóságos közötti különbség, ahogy azt is illenék tudni, hogy az ünnepség, vagy az ünnepi megemlékezés sem jelent egyenlőséget, vagy párhuzamot.
Erre ébredvén, vagy rádöbbenve a hozzá nem illő szavak jelentőségére, tudatosulhatott bennük a gondolat, hogy június 4.-ét valami más vezérli. Az ünnepi hangulat biztosan nem. Így aztán újrarajzolták a szöveget és átkalibrálták a hivatalos meghívót.
 | |
| Itt már ünnepi megemlékezésre szelídült, pontosabban módosult a meghívó szövegezése |
A szövegszerkesztőn átkomponált művön az ünnepség ünnepi megemlékezésre változott.
Szót nem érdemelne az egész, ha nem egy nagy jelentőséggel bíró, nemzeti eseményről lenne szó. Ez nem csak a kormánypárti vezérgondolat egyik fontos eleme, hanem a választójogon át az állampolgárságig kiható olyan együttes és összetartozó cselekménysorozat, amit nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Elvégre a kormány minden elképzelésében fellelhető az össznépi magyarság gondolat, ami nem valósulhat meg Trianon eltusolása, elhallgatása, vagy meg nem emlékezése nélkül.
 |
| Székelykapu - Ócsa, Bolyai tér |
Jó, érthető, elletve jólérthető, hogy nem értenek hozzá és fogalmuk, érzésük nincs az egészhez. Nem véletlen, hogy évekig nem emlékeztek meg róla. nem mertek belefogni. Idegen volt tőlük. Most meg persze, hogy nem tudják mi az illendő, vagy hogy miről is van szó.
Mert kiállni és frázisokat pufogtatni, előre megírt szöveget felolvasni nem nagy dolog. Hitelesnek, hihetőnek és elfogadottnak lenne, az már igen. Ezzel viszont baj van Bukodi Károly vonatkozásában.
 |
| Bukodi Károly polgármester első június 4.-ei beszéde közterületen |
Ezt látszik igazolni a hírverés, a plakátozás, és az internetes toborzás ellenére is távol maradó közönség, a helybéliek hiánya.
 |
| Központosított rendezvényhez képest - a Palástiakkal együtt is, - mondhatni kevesen voltak rá kíváncsiak |
Június 4.-e eddig olyan volt Ócsa fideszes vezetésének, mint a szocialista idők március 15.-éje.
Az iskolákban megtartották, a közéletben azonban fel nem vállalták, inkább elsumákolták, elhallgatták.
Bukodiné a Kulturális Bizottság elnökeként sem vállalta fel eddig. Programjában soha nem jegyezte elő a közösségi megemlékezések sorában. Javaslatot sem tett köztéri rendezvényen történő megtartásra, csak iskola szinten a falakon belül érezte ennek - kötelezően előírtan - szükségét. A szíve a lelke azonban ugyanúgy nem vezérelte rá, mint Bukdoi Károly polgármestert, vagy Horváth Tamás alpolgármestert sem.
 |
| Megemlékezés iskolai keretek közt Bukodi Jánosné igazgató asszony jóvoltából - nem így elnökként Ócsán |
A mai nap ez változott volna meg, amikor személyüket is mellé rakták ehhez a naphoz. Amolyan első áldozók voltak a nép, vagy pontosabban a nemzet oltárán, amikor behódolva Palást szembejövetelének és személyes megjelenésének, akik az anyaföldön "helyben" akarták átélni ezt a napot, megtartották az első "ünnepi" megemlékezésüket.
Valahogy így jött létre ez az alkalom, és így adódott, hogy ünnep lett a napból, amikor megemlékeztek az elcsatoltakról.
 |
| Egy igazi alkalom a Turul "árnyékában" - ahogy illik |
Tragédia ez a valóságban. Egy nemzeté, egy városé, egy emberé és valójában mindannyiunké.
Erről szólt ez a nap június 4.-én Ócsán.
László Zoltán
fotók:Fo-lak és Facebook
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése