Itthon kultúrrasszizmus van, az emberek gettókba zárják magukat,
amelyek között nincs átjárás. Magyarország egy fekete lyuk, szellemi
"leostobásodás" van, az emberek pedig trollbarlangokban élnek. A pangás
időszakában csak a humorérzékünkbe kapaszkodhatunk. Geszti Péter a
szentimentális Magyarország-slágertől közel tíz év alatt jutott el
addig, hogy a kivándorlásról írjon sírva vigadó dalt.
Szerintem lefelé megyünk, és a jövőt illetően sem lehetünk túlságosan
nyugodtak. Eltűnik a szabad verseny, eltűnik a jogbiztonság és a
lehetőség arra, hogy az emberek információhoz jussanak. Ez már nem
nagyon emlékeztet arra, amit örömmel fogadtam a 90-es években, és amit
úgy hívtunk: európai demokrácia.
Elkezd az ember lelki értelemben visszahúzódó lenni, mert azt érzi,
bármit csinál, az kiveri a biztosítékot. Leszokik arról, hogy nyilvános
helyekre járjon, nekem például véletlenül sem jut eszembe kimenni egy
focimeccsre, mert tudom, hogy inzultus fog érni. A körút szlömösödik, be
vannak zárva az üzletek. A kerületben, ahol lakom, a házakon
megjelentek az eladó/kiadó táblák. Elszegényedett az ország, rengeteg
ember csúszik lefelé, a Maslow-piramis alján tömegek kapirgálnak valahol
a megélhetésért, keserűen vicsorog a valóság.
A másik ember méltóságának vagy teljesítményének figyelembe vétele kiveszni látszik a társadalomból.
Ez a fikázós sérelmi kultúra – ami többek között az online újságírás
egyik nagy bűne – olyan általánossá vált, hogy valóban kulturális
csapdahelyzet keletkezett, és itt egyáltalán nem csak a politikáról
beszélek. Olyan, mintha nem is házakban laknának az emberek, hanem
trollbarlangokban.
Erre mondják azt, hogy minden bonyolult kérdésre van egy gyors, rövid,
egyszerű és teljesen téves válasz. Az indulat útja nagyon rövid, a végén
pedig a rasszizmus áll. Nálunk kultúrrasszizmus van, ami
oldalfüggetlen. Mindenki tartozik valamilyen kis kulturális gettóba,
ahova magát bezárta. Ezek a gettók pedig nem átjárhatók. Szívből
gyűlölik egymást, és mindenki mindent összeken a véleményével. Olyan
általános negatív erőtér alakult ki, amire azt szoktam mondani, hogy ez a
fekete lyuk, és elnyel minden pozitív energiát.
A másik fontos dolog, amire nem sok esélyt látok, hogy muszáj lenne új
embereknek megjelennie a politikában. Egy olyan fiatalabb generációnak,
amelynek tagjai nem arra lettek szocializálva, hogy átvegyék az előzőek
összes mocskát, és akiket még nem korrumpált ez a politikai valóság, ami
teljesen abszurd. Egy ismerősöm szerint egy olyan szent jezsuitának
kéne előkerülnie valamilyen lakótelepi vagy vidéki kis erőtérből, aki
érinthetetlen, aki nincs benne a korrupciós hálóban, és ezért nem lehet
zsarolni sem.
Nagyon úgy fest. Itt van a legközelebbi fekete lyuk, nem az űrben kell keresni. Nekem például gyakran nem arra megy el a legtöbb energiám, hogy megépítsek valamit, hanem arra, hogy megpróbáljam megvédeni attól, hogy rögtön tönkretegyék.
Szeretnénk, ha látnák, hogy sokfélék az emberek, szeretnénk, ha
kikerülnének a zártságból, az intoleranciából, az agresszióból, a
sérelmi életformából, és mindabból, ami száz év óta jellemez minket. Ha
az ember Ady Endrét olvas, elsápad a tehetetlenségtől, mennyire ugyanott
tartunk, mint az 1900-as évek elején. Nem akarom, hogy ebbe nőjenek
bele. Szeretném, ha szabad emberek lennének a szó minden értelmében, és
az önképükben benne lenne, hogy a nőknek ugyanolyan státuszuk lehet,
mint a férfiaknak. Mi egy ilyen világra szeretnénk őket felkészíteni, de
boldogok leszünk, ha itthon maradnak, mert lesz miért itthon maradniuk.
ollózva: HVG
*
szlömösödés kifejezés olyan terület(ek)re
utal, melyek az épített környezetükben és társadalmi összetételükben
negatív irányban eltérnek ...
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése