Drótszamárral a ködben - kontroll és világítás nélkül ( - megvilágosodás)

Párás, ködös idő nehezíti napjaink közlekedését. Nem egyszerű a történet egyikünknek sem. A reggeli nyírkos köd, a legrosszabb albioni képzeteinket hozza ki belőlünk. Mégis menni kell.

Reggelente és szürkületkor a mindent belepő hó helyett mostanság a köd telepszik Ócsa városára.  Az ünnepeket követően azonban az időjárástól függetlenül kisvárosunkban is felélénkült a mozgás. Az otthontartózkodásból álló napok véget értek. Egyre inkább a munkára és a jövőhéten kezdődő iskolára összpontosít a nép. A kifogyni látszó készleteket a bolti vásárlásba indulással igyekeznek pótolni. Ezáltal a kereskedelem is kezd fellélegezni és visszalendülni megszokott kerékvágásába. Az álmatag utcák benépesülnek.

Mindenki mozgásba lendül. Ki gyalogosan, ki két keréken és ki-ki a maga közlekedési eszközével, autóval, busszal, vonattal, lovaskocsival.  És itt jön az első kaland.

Az ember nem lát az orráig, szokták mondani a köd láttán. És valóban autóban ülve még rosszabb a helyzet, amikor két csíknyi felfestést sem látni. A kerékpáros még csak elboldogul a maga sebességével és a gyalogos is halad a tejfölszerű semmiben. Ők tovább látnak az orruknál. Bár a sorsukat ők sem láthatják előre. Persze nem is ezen  gondolkodnak. 

Aki ez idő tájt jár dolgozni, az tudja miről beszélek, amikor azt mondom, hogy mindenki halad a semmiben. A tér, az idő belevész a ködbe. És itt ez a legnagyobb baj. Minden belevész a semmibe. Alig látni az utat. Álmosan telepszik a város utcáira a láthatatlanság.

Reggelente mégis a hülye gyalogos nem a járdát használja, hanem az útszélét,  az ottani csorbát kerülgetve ténfereg a sáv közepén. Az egyik úgy szökkel a Damjanich sarkán, mintha egy ugróiskolát gyakorolna végig. A másik aránylag egy vonalban a Falu Tamás utcában halad az úttesten, ott ahol az egész városban a legjobb a járdázottság. Ezt az értelmetlen hülyét egy másik barom előzi kerékpáron, akik szintén csak az utolsó percben vette észre, hogy nincs egyedül az úton, mert előtte egy öngyilkos jelölt hajtja a pedált világítás nélkül.  A három szerencsétlen jól összejött a Nonstop előtt, ahol egy ökör a kis-furgonnal nem húzódott le eléggé, és a jármű ajtaját kivágva belenyúlt az amúgy is szűk sávba.

Mondanom sem kell, a gyalogos egy jobb fordulattal azonnal tudta hol a járda. A női kerékpárosunk pedig még a bringán haladva várt, hogy agyával feldolgozza az események effajta fordulatát. Gyorsjáratú versenyzőnk, aki egy férfi képében jelent meg szintén a megfelelő felszereltség és készültség hiányában a kerékpár kormányát balra fércelve egyenesen átlépte a képzeletbeli felezővonalat és a szembejövő sáv közepén bukkant elő a ködből, pont ott, ahol én közlekedtem gépjárművemmel. Természetesen rajtam kívül a többi szereplő egyikének sem volt láthatósági mellény a ruhatárában és rajta sem, de hogy ne legyen egyszerű a történet, még világítást sem használtak.

Már számtalanszor elgondolkodtam, hogy miért nem eszi meg a fene és minek is pocsékolom az autó világítóeszközének izzószálát, no meg az erre hivatott segédberendezéseket, csak forgatva feleslegesen az ékszíjat, amikor a pedálos állatai az Úrnak, nem képesek fényt kibocsájtani magukból. A hülye velem szemben a motorház közepe táján a fátyolos ködből kibukkanva érkezik pont felém a saját sávomban. Látom meglepett orcáját, amint benéz az első szénvédőn, ott ahol én az utat fürkészem.  A látvány mindkettőnket elrémít, mert míg Ő a két kerekéből az elsőt jobbra tekerve próbál kifarolni előlem, addig én négyet nyomok blokkolóra, sűrű anyázás közepette.  Azonnal megfordult a fejemben, hogy pont egy olyan hülye fogja itt összevérezni az autóm elejét és bepókhálózni a szélvédőm, akit a helyi rendőr egyszer se büntet meg hétköznapjában legalább kétszer. Átfutott előttem a gondolat, hogy ebből is csupán nekem lesz gondom, mert ugyebár a biciklisnek nem kell semmi a járművezetéshez. Sem KRESZ, sem hajtási engedély, sem józanság, sem pedig ész. Na ennek az ökör fajtának sem volt meg egyik sem. Világítás nincs, oké, ezért egyetlen rendőr sem tesz itt feljelentést. Józanság? Kitudja, mert ha a Facebookon a Polgárőrség oldalára tévedek, ott azt látom és olvasom, hogy nekik engedélyezett az ivászat. Jól van, ezért már nem szólok a Tibinek, mert azt hiszi, hogy kekec vagyok.  Amúgy sem érdemes, mert nyakas egy ember és képes ragaszkodni a saját tolvajkergető stílusához. Abba pedig mintha ez is beleférne. Szóval az így asszociálódott kétkerekű kamikazénk nagy bravúrral  bevett egy közel 90 fokos ívet a lökhárító előtt és kicsámpázott az ABS által nyöszörögve leálló gépkocsim elől.  Mondnom sem kell, mögöttem is nyomtak egy satut.  A Nonstop előtt ácsorgók is lerakták a távcsőnek látszó sörösüveget és a nem látható csillagok helyett ránk meredtek a természet alkotta fátylon át. Mire lehúztam az ablakot és kicsatolva magam a delikvens után tudtam szólni, az már sűrűn pedálozva eltűnni látszott az agyi tevékenységének szürkeségében és a mögöttes ködben. 

Hogy a rohadt anyját, morfondíroztam mérgemben, mivel a nevét sem tudtam meg a parasztnak, hogy személyes üdvözletemet adhassam át neki, ha már megmentettem a szaros autóm elejét ettől az önjelölt áldozattól. Persze a szintén világítatlanul közlekedő nő is beleveszett a saját párás ködébe, mint a szürke szamár. Ez már így természetes ebben a falusias városkában, ahol a rendőr annyit ér, amennyi látszik belőle. 

Köd előttem, köd mögöttem. 

Ma például ismét a temető sarkánál, - ahol a Karcsi zebrát szeretne létesíteni, na éppen, - ott álltak a reggeli füstszínű homályban és az érkező autósokat vegzálták unalmukban. A mellettük észrevétlenül elhaladó természetesen világítást nem használó kerékpárosokat nem zavarták a szellemszerű közlekedésükben. Az ismert Skoda Yeti egyik szolgálatosa ha jól láttam a Márti, míg társa valami fiatal (tiszthelyettes) srác volt.  A kerékpáros meg tök mindegy (kik voltak) hiszen tucatszámra tekernek városszerte le- föl és összevissza ezek a fékeveszett, vércsoport nélküli donornak-valók.  

 

Teljesen logikátlan a számomra, hogy mi a szarnak használok én még világítást, akkor amikor nekik ezért senki nem szól. Talán itt Ócsán mindenkinek jobb lenne fény nélkül a láthatatlanságban haladni.  Mindenesetre igazságosabb lenne, hiszen akkor mindannyian egyforma eséllyel vehetnénk részt a közlekedésben. Mindenki az úttesten, gyalogos, babakocsis, kerékpáros, traktoros, úrvezető a vállalkozó buszsofőr, és a kamionos a maga járművével. Egyszerre indulhatnánk és az nyerne, aki a végén nem az árokban és nem az intenzíven élné túl a kivilágítatlanul is fényes találkozást. 

Ezt aztán díjazhatná a rendőrség, és mérhetné a kerekesszékesek féktávolságát, meg a gyorsjáratú bringás sebességét a gépjárművek keréknyomához mérten. Ez elfogadhatóbb lenne, mint állandóan az autóst baszogatni, ellenőrizni, megállítani és az elsősegély dobozért kaparászni. Mert ha jól érzékelem, a rendőrség máig nem volt képes kiszűrni és megálljt parancsolni a közúton fénytelenül, prizma, láthatósági mellény és világítás nélkül közlekedőket.  

Mert hiába a kedves szolgálatos ügybuzgósága az autósok felett és hiába a gépjárművezető bekapcsolt tompítottja, ha a közlekedésben résztvevő másik fél (kerékpáros, gyalogos és egyéb) szarik az egészre. És miért ne tehetné, ha ezért nem hogy a kutya se, de még a rendőr sem szól. 

Úgy látszik, bünteni is csak az autóst lehet, mert erre terjed ki a józan ész parancsa és a hatósági szankció.

Mindenesetre én megtettem a magamét. Lefékeztem ahogy tudtam. A többi meg a szerencsén múlott. Nem hiába mondják az élethez kell ez. Már csak remélni tudom, az idei első kivilágítatlant nem én fogom elkaszálni. Aztán azt is csak óhaj, hogy súlyosabb balesetek bekövetkezte nélkül időben sikerül felvillanyozni a kerékpárosokat és ezzel némileg  rendet tenni a helybéli közlekedésben. Az utóbbi idők balesetei szerencsés kimenetelűek voltak.  Nem lenne jó ezt gondatlanságból személyi sérüléssel járókkal tetézni. 

 

Látni, látszani - láthatóság, biztonság: szinte agyoncsépelt szlogenek, sajnos időszerűségük cseppet sem változott. A legtöbb szlogennel úgy vagyunk, hogy nem is gondolunk bele az egyes szavak értelmébe. Pedig érdemes. 

Az őszi-téli időszakban sokszor elégtelen látási viszonyok között közlekedik gépjármű, kerékpáros és gyalogos egyaránt. Egy esetlegesen bekövetkező baleset során a karosszéria nélkül közlekedők sajnos gyakran súlyos kimenetelű sérüléseket szenvednek. 

*