Karácsony napján nem csak a saját családunk, hanem a hozzánk valahogy mégis csak kötődő alsópakonyi családok sorsára is kénytelen némi gondot fordítani Ócsa társadalma.
Alsópakony egy olyan külterület, ami a kormány és az önkormányzat jóvoltából ma számos rászoruló családnak biztosít lakhatási körülményeket.
Idén karácsonykor az első telüket itt átélő népesség békében készült az ünnepre. A házak így az év vége táján is foghíjasak. Csupán a felében pislákol fény. Este egy kicsit amolyan kísértett-telep látszatát kelti. Bár ezt nagyon nem szeretnék hallani, de az üresség és a hézagos kialakítás olyan magányt teremt, melyet csak az érezhet át, aki ide kényszerül.
Október vége óta mindössze hét házba költöztek új lakók, a
devizahiteles lakónegyed nyolcvan házából jelenleg negyvenegyet laknak. Nincs
tolongás, az Ócsa és Üllő közti területre épített állami lakópark magányosan
árválkodik a kihalt pusztában.
 |
| Kicsi, de drága fatárolók, igazi védelem és haszon nélkül - átalakításra várva ( - önkormányzati segítség) |
Ennek az is oka, hogy a nyár végén vagy ősszel érkezetteknek
kisebb gondjuk is nagyobb volt a faültetésnél.
Akik itt vannak, jól érzik magukat, noha van olyan új bérlő
is, akit még a válás nyűge is terhelt. A három gyermekét egyedül nevelő,
negyvenéves albertirsai asszonynak akkor ment szét a házassága, amikor
kiderült, hogy nem tudják tovább fizetni a törlesztést. Elgondolkodtató, hogy
12 millió forintba került ingatlanukra hogyan adott a bank 11 milliós hitelt.
Ami aztán időközben 18 milliósra duzzadt.
– A férjem otthagyott, én pedig itt tudtam meghúzni magam a
gyerekeimmel. Ennyi pénzért (16 700 Ft) nem találtam volna albérletet. A
gyerekek beilleszkedtek az óvodában és az iskolában, ha a nagyfiam nem lenne
kórházban, még jobb lenne a helyzetünk. Megpróbálunk itt gyökeret verni, nem
futok senkihez segítségért, talpra fogunk állni.
Hasonlóan optimista álláspontot képviselt a hatgyermekes
Asztalos Mihályné is, aki öt kisgyerekkel költözött a lakópark 70
négyzetméteres házába (nagylánya már külön él tőlük). A család Ócsáról
érkezett, azelőtt Pesten laktak, közel hetvenezer forintos törlesztőrészlettel
kezdődött a kálváriájuk, ami végül havi száz fölé kúszott. – Nem tudtuk
fizetni, a párom elvesztette a munkáját, választanunk kellett, hogy a gyerekek
fázzanak és éhezzenek, vagy fizetjük a törlesztést. Szerencse a
szerencsétlenségben, hogy a házunkat végül nem kellett elárverezni, megvette
egy fiatal pár, megszabadultunk hát a tartozástól. Amikor felhívtak a máltaisok,
és kérdezték, mi van velünk, mondtuk, nem tartozunk ugyan senkinek, de itt
állunk egy rakás gyerekkel egy fillér nélkül. Benyújtottuk végül a pályázatot, s
jöhettünk. Több hitelt akkor se veszek fel, ha éhen halok.
Asztalosék lakbére 21 100 forint, ezen kívül 10-10 ezer
forintért vesznek nappali és éjszakai áramkódot, 8 ezret fizetnek a szintén
feltöltőórás vízért. A férj Mosonmagyaróvárról jár át Bécsbe dolgozni,
hétvégeken jön haza. A család egyetlen gondja – ez az egész telep legnagyobb
nyavalyája – a ritka buszjárat. Tigyi Balázs, a telepen házat működtető Máltai
Szeretetszolgálat munkatársa elmondta, Budapest és Ócsa között napi 15 busz jár
a menetrend szerint, de Ócsa és a telep között a helyi önkormányzat – erejét
meghaladóan – működtet járatokat. Próbálják a Volánnál elérni, hogy a pesti
buszok ide is kikanyarodjanak. Az ideköltöző nagycsaládosok aranyba foglalnák
érte a buszvállalat „kezét”.
Váratlan fejlemény – és ezzel a jelek szerint a tervezés
során nem számoltak –, hogy sok a nagycsaládos a költözők között. Ami azt
jelenti, hogy a teljes benépesülés idején bölcsődére és óvodára is szükség lesz
a lakóparkban (az eredeti, nagy ívű tervekben még megvolt, de aztán elveszett).
Az ócsai önkormányzat sokat segített az óvodai és a bölcsődei férőhelyek
bővítésében, de a park lélekszáma gyorsan megugorhat.
– Az ország minden tájáról érkeztek az új lakók – mondta
Tigyi Balázs. – Nincs tolongás, ami mögött ott látom a médiabélyeget: politikai
céltábla lett a lakópark. A másik, hogy sok devizaadós kivár, mert a
devizahitelek ügyében a választásokig még sok minden megtörténhet. Kell a
kalandvágy is a családok részéről, hiszen mindent fel kell adniuk. Aki
ideérkezik, nyomasztó anyagi csődben van, ez kemény krízishelyzet. Új helyen,
új környezetben kell új életet kezdeni, s úgy kell munkahelyet szerezni, hogy a
tömegközlekedéssel való bejárás a legnagyobb probléma.
A telep házai messziről piroslanak. Sok ház kéménye
nem füstöl (fatüzeléses, vízteres kandallókkal oldották meg a fűtést), nappal
nincs otthon a lakó. Ez jót is jelenthet: - ha mindenki dolgozik.
A cikk eredeti változata a 2013.12.20-i
Népszabadságban olvasható.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése