Kilátástalanság és reménység - alsópakonyi történet ( - szociográfia)

Blogunk rendszeresen foglalkozik Ócsát érintően közérdekű és társadalmi kérdésekkel. Számos esetben tértünk ki olyan helyi eseményekre, amikkel másutt nem foglalkoznak, nem tudósítanak. 

Alsópakony kapcsán sem először vesszük fel a kesztyűt. Eddig is több szociográfiai anyagot tettünk közzé.

Most egy nemrégiben megjelent írást tudósítást osztunk meg olvasóinkkal a betekintés és az ottani lét megismerése, feltárása végett. 

... egy közepes költségvetésű szappanopera vidéki díszletvárosának tűnt. - Index

Szinte kihalt az ócsai telep, csupán tíz család lakja a devizahitelesek kis faluját. Nyikoráék egy hete költöztek be. Korábban féltek, kilátástalannak érezték a helyzetüket. László, a családfenntartó gyakran rosszul lett, de most kicsit megnyugodott. Azt mondja, jó a telepen, most már mer tervezni. Bizakodik, miközben a politikusok a fejük felett csatároznak.

- Matekolni kell - mondja Nyikora László új, ócsai házuk konyhájában. A padlón áll még a konyhaszekrény, a gipszfalra kellene szerelni. A tizenéves Lacika kint játszik Zúzóval, a kutyával, László felesége, Kóczé Erzsébet meg Dáriusszal - Mihalczewskiről, a híres bokszolóról kapta a nevét -, a féléves kisfiúval meg a két és fél éves Viviennel szaladgál. Sok a dolog. Még ki sem csomagoltak rendesen, egy hete laknak a devizahiteleseknek épített lakóparkban.

Az udvaron frissen ültetett pampafű-csokrok. Homokos a talaj, nagy a kert. A telep udvarain krumplit rejt a föld. Közmunkások ültették el. Lászlóék kérték, nekik ne adjanak burgonyát, ők boldogulnak másképp.

Két hónapja találkoztunk utoljára. Akkor még saját lakásukban laktak Ócsán. Volt garázsuk, benne szerszámokkal, ,,Tiszta udvar, rendes ház" felirat a falon, a kertben a László által ásott kis tavacska aranyhalakkal.

Mindketten raktárosként dolgoztak, jól kerestek, saját lakást akartak: felvettek vagy tízmilliót, a férfi anyja meg kétmillió hitellel szállt be. Ötvenezret költöttek a hitel törlesztőrészletére, ami persze svájcifrank-alapú volt, 120 ezer maradt a megélhetésre. Még a ház felújításába is belefogtak, lett új konyhakő is.

Arról is írtunk, hogy megcsúsztak a törlesztéssel, a villannyal, mindennel. Az áramdíjhátralékot kifizették, de a devizahitellel nem tudtak mit kezdeni. Beadták a pályázatukat az ócsai lakóparkra és nyertek. Kilenc másik családdal együtt már beköltöztek. Régi házukat most a végrehajtó árulja.

Új otthonuk bérleti díja 19500 forint. A vízért, villanyért speciális kártyával fizetnek. Húszezerre saccolják a rezsit. Erzsébet folyamatosan nézi a fogyasztást, spórol. Az ablakból sokszor látják, hogy ide, az Ócsán kívüli pusztaságba látogatnak az őzek.

Nemrég MSZP-zászlós autók tűntek fel a lakóparknál. A polgármesteri hivatal előtt felsorakoztak az ellentüntetők is. Az ellenzékiek szerint itt nincs munkalehetőség, a házak annyira kicsik, hogy alkalmatlanok a falusi életvitelre, nincsenek melléképületek, drága volt a lakópark (az eredetileg számított 150 ezer forintos négyzetméterár kétszeresébe került) és nagy része üres.

A Népszabadság idézte a polgármestert,  aki szerint a látszólagos drágaságot az okozta, hogy nem csupán nyolcvan házra, hanem, 420-ra tervezték a közműveket, amire ráadásul az idetelepedni akaró sütöde és gombafeldolgozó is rácsatlakozhat majd. A telepen működik a közvilágítás, a kerékpárút a következő ütemben épülhet meg.

- Apósom reggelente bekerekezik a vasútállomásra - meséli Zsolt, aki a szomszédból ugrott át Nyikoráékhoz. Az olcsó internetet szerelik be éppen, kíváncsi volt a feltételekre. Apósa a Nyugati pályaudvaron dolgozik. Eddig majd' kétszáz kilométerről járt melózni.

A fiatal férfi nemrég érettségizett. Eddig Karcagon élt, azt mondja, nemcsak a családi kötelék, hanem a munkalehetőség is vonzotta ide.

- Csendes a környék, több erre a lehetőség - bizakodik.

- Többekkel összejárunk - mondja Erzsébet. - Segítjük egymást. Előfordult, hogy kocsival mentünk a munkából hazatérőkért. Itt minden családban van egy kereső. Ősszel bejön az iskolabusz a telepre. Van kisboltunk is - mosolyog.

Amikor a tüntetést szóba hozom, legyintenek:

- A politika csinálja ezt - így Zsolt.

- Komolyan mondom, jó itt - mondja Erzsébet.

- Merek hosszútávra tervezni - szól közbe László.

A szerződésük szerint a bérleti jog örökölhető. Ha ők már nem lesznek, a gyerekeké a ház.

- De a hitel még bosszant. Tízmilliót vettünk fel, hét-nyolcmilliót visszafizettünk, mégis, most 18 millió körüli az adósságunk. Most mondja meg: igazságos ez?

László korábban többször rosszul lett, nem tudta, hogyan törleszti az adósságot, miből neveli a gyerekeket.

- Azt mondták a munkahelyemen, hogy mára sokkal nyugodtabb lettem.

- Valóban? - nevet kényszeredetten a felesége.

László ügyet sem vet a megjegyzésre, csillog a szeme, sorolja a terveit:

- Lesz tuja a kerítés mellett, meg a régi udvarról áthozom az akácfánkat. Mert ahhoz ragaszkodunk, az a Vivivel egyidős. Felépítek ide egy kis garázst, a hatóságok megengedik, ott tartom majd a szerszámaimat.
 - Aztán áthozzuk a tavat is - kotnyeleskedik a tízéves fia.

Bólint az apja, megint tervez, hisz, remél, távolba néz:

- Igen, ott lesz, ott, a kert végében...

http://blog.xfree.hu

*