Testületi döntéssel, Horváth Zoltán tervei alapján szűkre bővül az óvoda ( - céges árnyjáték)

Újabb Triskell munka nyer megvalósulást Ócsán a bölcsőde építésével és az óvoda újabb bővítésével. 

150 millió, 700 nm, 24 fő - terv szerint

Újabb bővítésről van szó, mert a régi terveknek hiába adta meg az árát a városka, az új vezetés a régit újabbra cserélte. Ennek átszabását változatlanul fizetve, annak az embernek adták, aki a korábbit egyszer már a tervasztalon megálmodta. Ő Horváth Zoltán megbízott főépítész, aki vállalkozásával sorra kapja a lehetőségeket és az általa képviselt vállalkozás a megbízásokat. Mindezt persze nem ingyen és nem a főépítészeti megbízatás keretében, hanem azon túlmenően, szigorúan gazdasági alapon, és piaci áron. Annyi különbséggel, hogy neki illetve cégének nem kell harcba szállni a különböző versenytársakkal, mert pályázatbiztos befutóként kapja az újabb tervezési, majd beruházási megrendeléseket. 

Arculattervező - fő és építész

Horváth Zoltán neve nem egyszer bukkant már fel Ócsa-Alsópakony kapcsán, hiszen már az induláskor ott volt az első tájékoztatón, mint szakértő. Azt' nemrég foglalkozott kapcsolati kötődéseivel az országos sajtó, mint valami katasztrófa építészettel, hiszen a korábbi árvizeknél jól bevált építésziroda, a Triskell a vörösiszap-tragédia kapcsán is képviseltette magát mint aki „önként és ingyen” jelentkezett a feladatra. A katasztrófaépítésben jártasságra szert tevő Triskell-t azonban a  "katasztrófák utáni helyreállítási munkákat"  illetően "kritika is érte". Hol a drágaságuk miatt, hol többnyire a tervezői elképzelések okán. Ez utóbbi főleg Ócsán értendő, ahol elsősorban, ha nem is kizárólag Horváth Zoltán, tervei valósulnak meg. Talán erre is célozva, jegyezte meg hogy "ahogy öregszik, úgy kezdi megszokni, hogy a focihoz és az építészethez mindenki ért".  Erről és a felmerültekről blogunk is beszámolt.  

Talán az egyik legigényesebb és drága kitevő a bontás -  40 centiért?

Horváth úr személye a legutóbbi soros testületi ülésen is megvillant, amikor javaslatára létrejött a tervtanács.
Ez a tömörülés az, ami majd ülésenként és személyenként ötezerért fogja megbeszélni azt, hogy a 6000 forintos napirendi pontok közül, (értsd benyújtott tervek) mit enged. Ha esetleg ezek után valakinek még  szakvéleményt is adnak, az további 10 ezer, per kop lesz. Ez természetesen nem fizetség, hanem csupán tiszteletdíj. Amolyan megtiszteltetés, ahogy a nevéből fakad.

Horváth Zoltán építészetét  itt biztos jó szívvel viselik, - főleg a tagok, - ha azok az építészek kerülnek be a csapatba, akikre tippelek.

Szinte "csontig" bontva a  stabil régi épület - ráépítés gyanánt

Persze majd az építtetni szándékozónak ellehet gondolkodni, hogy a benyújtott elképzelése a tanácsi véleményezés után mennyit fog érni. Ugyanis nem hiszem, hogy ezt a többletköltséget a város önmaga úgy kigazdálkodja, hogy az nem érinti a lakosságot, vagy az építtető felet.

Ami pedig az épülő óvodát illeti, már most jól körvonalazódni látszik a horváthi stílus. A korábbi építészeti elgondolást a födémet elbontásával, az ablakok kidobásával  teljes mértékben igyekezett a tervező eltüntetni.

Tágas ablaknyílás falazással szűkítve a felettes új elképzeléshez

A sajátos stílusjegyek kezdenek kirajzolódni a korábbi nagy és világos ablakok beépítésével és szűkre szabásával. A födém elbontásával annyira megemelkedtek a költségek, hogy vagy 40 centimétert nyert vele  az épület ami az elmondások szerint majd a fűtésben térül meg hosszútávon. 

Így a csoportszobák osztott ablakai és az alacsonyabb belmagasság szolgáltatja azt a plusz hő érzetet és a kisebb légköbméter azt a melegséget, amit a tervező megálmodott. 

Korábban világosságot adó nyílászáróhely befalazással "korszerűsítve"

Egyes elgondolások szerint amennyiben a tervező nem ragaszkodik sajátos stílusához, és meghagyja a nagyobb felületű ablakokat, akkor a csoportszobák világosabbak lennének a most kialakítandóknál, ugyanannyi fényt adnának mint korábban és nem kéne olyan hamar átváltani mesterséges fényforrásra, ami által máris eltörpül (vagy éppenséggel felértékelődik) a 40 centiméteres nyerészkedés, vagyis a teljes mennyezeti bontás és újraépítés költsége. 

Mint ahogy korábban az Index megírta, megvannak a kormány kedvenc újjáépítői, úgy Ócsának is megvannak a sajátos vonulatai az Egészségháztól, az elpusztított Lakatosházon át a mostani Napsugár óvodáig. Valahogy a név is már furcsa ehhez a létesítményhez. Napsugár tagóvoda. Az ember egyből a fényre, a világosságra, a melegségre, a hozzá kapcsolódó jó érzésre, boldogságra asszociál. Az óvoda azonban árnyas lesz, mert a szűkített ablakfelületek nem fognak annyi fényt beereszteni, ami arányban lenne a bontási ráfordításokkal. Árnyas a beruházás abból is hogy a rengeteg áldozat és ráfordítás ellenére a megnyitást követően hiába lehet hatvannal több gyerek, amikor nem csak kevesebb légköbméter, hanem sokkalta kevesebb udvar is jut majd egy főre, mint volt korábban. 

200 milliós beruházás - 60 gyerek ( - sajátos sítusjegyek,  felezett ablaknyílások)

Nem hiába lengi körül a főépítész úr és az önkormányzati vezetés ebbéli elgondolásait egyfajta népítélet. 

Még akkor is, ha ez ellen az érintett felek erősen apellálnak. 

A tornacsarnok már hozta a formáját akkor, amikor pereskedést váltott ki. Aztán megbukott a teremhasználat során is, amikor bírósági ítélet született a bérlői felhasználás kapcsán (vagy következtében?).

Az Egészségház értékítéletét már nem csak az előtérben összejöttek, hanem egy ott dolgozó, napi felhasználóként számon tartott orvos, képviselő is kimondta a testület előtt, amikor a defibrillátort inkább éltető, hűsítő levegőre cseréltette volna, hogy a várakozó és a szűkségben fuldokló betegek javát szolgálja. 

Triskell és Gomép a nyerő csapat - kőbe vésve

Nem kell ezeken persze fennakadni. Az egyik tágas, hangkatlanként funkcionál, a másik szűk keresztmetszetű váróként üzemel. Az egyik a hangot ereszti, a másik a hőt rekeszti. Az átlag ember nem érti az építészetet, csak megéli. Az átlag ócsai sem érti a pénzköltészetet, csak elviselni. Ettől még senki nem válik szakemberré sem pénzügyi sem építészeti téren, de engedtessék már meg, hogy ezt mint átélhető, tapasztalati dolgot az egyszerű nép a saját nyelvezetén kifejtse. 

"Gyermeke érdekében"

A focimeccsre sem csupán futballszakértők járnak. Mégis megmondják sokszor a frankót. A futballista is azért vállalja azt amit csinál, mert elsősorban gondolom szereti, másodsorban pedig megfizetik érte. Közben tudja, hogy mindez mivel jár. El kell fogadni a bírálatot még ha az nem is a játékvezetőtől jön. (Persze sokszor azt is lehülyézik, mindkét oldalról.) De ott a közönség, aki beszól, kritizál. És ez a mérvadó! Amennyiben jól sikerül egy húzás, egy szereplés, akkor viszont éljenez, kiemel és felemel. Ez az, az érzés, amiért a felek küzdenek.  

Horváth Zoltánnak igaza lehet a felhozott hasonlatában a foci és az építészet kapcsán. De ha már párhuzamot von, akkor azt tegye meg teljes mértékben és viselje a velejárót is, amit az iskolában is tanítanak.
Az igazi értékítéletet mindig a napi használat során a beköltözők, a felhasználók és a létesítményt belakók fogják kimondani.
Most is és a jövőben is. Ők pedig tetszik, nem tetszik kibicek.

*