Tudjuk, hogy hányadán állunk - de tudják, hogy tévúton járnak ( - ómen)

Június 4.- e egy nap, mely tele emlékkel, gazsággal, fájdalommal.

Elválaszthattak, de szét nem választhatnak – ez a fő üzenete a nemzeti összetartozás napjának.

Ócsán mégis csak keveseknek jutott eszébe, hogy az ebbéli összetartozásukat kifejezésre juttassák. Nagyrészt meg sem emlékeztek erről, se mert a helyi politikai, értelmiségi, szervezeti vezetők is távoltartották magukat ettől a naptól, így a pór nép is hasonmód cselekedett. Ismert jelenség ez. Régebben a hivatkozási alap a félelem volt. Ma pedig talán a galádság. Tudom, hogy itt soha nem jut a többségnek eszébe, hogy gyújtsunk együtt gyertyát, és helyezzük el közösen a megemlékezés virágát a trianoni évfordulón. Soha nem tették ezt az ismert gyásznapokon. Hiába élnek köztünk sokan akik a csonka határon túlról érkeztek, már nem tartják és most sem tartották fontosnak a megjelenéssel teljes kifejezést a sors és a kitaszítottak irányába. Az ócsaik ezen része a helyi fideszesekkel együtt nem volt szolidáris a határon túl élőkkel, és a nemzeti összetartozással ezen a napon. 

Pedig másutt és országszerte a Fidesz nagy hangsúlyt helyezett a határon túli magyarság integrálásába. 

Ócsán valószínűleg nem él ilyen narancsbőrös párttag, vagy pedig él, de nem ért egyet a központi törekvéssel, és a magyarság összetartásának irányzatával. Pedig szavazóként gondolom mégiscsak számítanak rájuk. A törekvések szerint mindenképpen.

Azonban ha az ismert helyi fideszeseket tekintjük, megállapítható, hogy jól elrejtőztek ezen az estén a megemlékezés elől.

Persze Ócsán a Szűcs-Horváth-Bukodi-Kardos alkotta politikai tengely nem tartja érdemesnek június 4.-ét arra, hogy megmozgassa a bennük rejlő hazafias szellemiséget. Tudom, hogy ez így van október 6.-án és advent kapcsán is náluk, de hogy ehhez ekként társuljanak pedagógusként a nevelésért, valamint a kultúráért felelős emberek, bizottsági tagok, is és ebbéli partnerséget biztosítanak nekik, az legalább annyira gyalázatos, mint maga az a nap, amiről beszélünk. Erre bizony emlékezni kell.

A Trianonról való hallgatás a politikai visszaélés évtizedeit jellemzi. Akár Ócsán is.

Áder János a Sándor-palota tükörtermében fogadta a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki fiatalokat. A köztársasági elnök megköszönte a tanároknak és a szülőknek, hogy segítik a felnövekvő generációkat magyarnak maradni.

“Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy segítik a fiatalokat történelmi hagyományaink emlékeink, évfordulóink táplásában és szeretnék azért is köszönetet mondani mindenkinek, hogy segítik a fiatalokat kulturális tradíciók továbbadásában” – mondta Áder János, köztársasági elnök. 

Érdekes momentum, hogy az utálatos Bajnaiba is több empátia, (vagy képmutatás) szorul ezzel kapcsolatosan, mint a Fidesz és a szimpatizánsai alkotta ócsai városvezetésbe.

Merítésként ezért most Őt idézem, hátha ez add némi pironkodásra okot (ha már a felsőbb pártvezetés nem elég figyelmes Ócsát illetően).

Több mint kilencven évvel ezelőtt ezen a napon írták alá azt a békediktátumot, amely Magyarország területének közel háromnegyedét, polgárainak kétharmadát elszakította a magyar államtól – köztük egy tömbben élő magyarok millióit – írta keddi közleményében Bajnai Gordon a nemzeti összetartozás napja alkalmából.

Trianon igazságtalan volt, irracionális és szívtelen. Tragédia volt, amely közvetve és közvetlenül újabb tragédiákhoz vezetett a nemzet történelmében – fogalmazott az Együtt–PM társelnöke.

Ma sincs megnyugvás a kérdésben, ma sincs közös nevező Trianon ügyében magyar és magyar között. Jól mutatja ezt a 2004. december 5-i népszavazás is, amelyben a jobboldal rosszul feltett kérdésére adott rossz, az önzésre épülő és a határon túli magyarokat megalázó választ az akkori baloldal – írta a volt miniszterelnök.

Korszakválás kell a huszadik század nagy, nemzeti tragédiáinak a kezelésében is: rendezni kell közös dolgainkat a szovjet megszállás traumája, a magyar holokauszt és végül Trianon traumája kapcsán is.

Sem a trauma szőnyeg alá söprése nem segít, sem az, hogy politikai alapon bárki kisajátítsa ezt az ügyet, és a politikai ellenfélnek a nemzetből való kirekesztésére használja fel. A mögöttünk hagyott két évtized példát szolgáltatott mindegyik szélsőségre.

Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés fideszes alelnöke június negyedikét gyásznapnak nevezte és úgy vélekedett, hogy a Magyarországot feldaraboló trianoni békediktátum a magyarok történelmének legnagyobb tragédiája.

Lezsák kedden, a nemzeti összetartozás napja alkalmából az Országgyűlésben kijelentette: nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát.

 Úgy látszik erre Ócsán is még több embert, köztük tanárt, képviselőt és pártpolitikust figyelmeztetni kell.

*