Cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél.
Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a
múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban
a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc –
megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már
neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen
először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek
olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába,
a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr,
sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs,
elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban
bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva
születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még
1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben,
amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a
hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt
30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga
csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba,
olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem
tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első
olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még
maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor
odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott,
hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból
Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van
egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit
börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki
Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült,
hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A
körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott
harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata
is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót.
A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem
olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod,
amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a
Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a
Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók,
szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe.
Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre,
nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden
utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga
megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a
fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor
megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a
hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy
megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy
kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják,
magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én
nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s
valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány.
Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy
híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az,
Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az
emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak,
egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy
is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a
névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor,
és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?!
Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a
GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg,
hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért
így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz
nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy
ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod,
halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a
Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése