Pejoratív Ócsa avagy az ámisok földje ( - pagonyi hírverés és a mögöttes tartalom)

Lassan minden véget ér, ahogy a lelkesülés és a lendület is alább hagy, csak a devizahiteles ország és annak minden nyűge marad. Különösen igaz ez Ócsára, a szebb napokra és jobb körülményekre érdemes kisvárosra.

Ócsa országosan a vezető hírekben. Csak éppenséggel nem pozitív értelemben. Kisvárosunk neve a kirekesztett és száműzött hitelesek szigeteként jelenik meg, amolyan szociális gettóként. 

Pedig úgy más-fél évvel ezelőtti, hirtelen ötletből vezérelt elképzelés még jó is lehetett volna. Egészen addig, míg el nem kezdték addig variálni, csűrni-csavarni, amíg az induló minta projektből egy ócska szociális lakónegyed nem lett. 

Ma már másről sem ohallani és olvasni, mint áldozatról, bukásról, csődről, befejezésről, és a végről. Közben meg Ócsa, a szebb kilátásokra érdemes kisváros, lassan beledöglik a sok hülyeségbe.

A külszélre tervezett beruházás nem is Ócsán, hanem Alsópakony településrészen, a várostáblától őt kilométerre fekszik közúton, az autópálya túloldalán. Mégis úgy "ócsáznak" évek óta, hogy az már számunkra is bántó. Mégsem szólt érte senki.

A városvezetésnek még tettszett is. Úgy érezték, előléptek. Amolyan nagymenők lettek, akikkel miniszteri megbízott, főtitkárhelyettes, katasztrófavédelmi parancsnok, tévé és rádióriporterek beszélnek. Ők meg nyilatkoztak, és hagyták magukat. Ezzel hagyták sodródni a várost. 

A kormánypártiak meg jó partnert találtak bennük a tervhez. Ócsa vezetése mindent elfogadott. Sőt, még a kezébe is vette a dolgot. Az elsők között kapcsolódott be Horváth Tamás, alpolgármester, aki maga mellé vette az egyik jólbejáratott emberét a megbízott városi főépítészt. Az előkészítés, a tárgyalások ezzel megindultak. A kormánynak kész elképzelése és tervei voltak. A leírt anyagban önellátó, autonom falu képe vázolódott, ahol energiatakarékos házak, maguk termelte energia és önellátás szerepelt. A vizet a szomszédos kút rendbetételével, esetleges mélyítésével, tisztiótásával nyerték volna. A használtat pedig helyi törpevíztisztítón a helyi nyárfásban szikkasztották volna, míg a felesleg a Gyáli patak egyik csatornáját táplálhatta volna. A gázról a felsőpakonyi nyomás-szabályzott csatlakozás és a nem messze, pár száz méterre levő (4603 sz.-ú út menti) gerincvezeték gondoskodhatott volna. Az Urbanitas tervezőgárdája elég jól körbevázolta és beillesztette az egészet az Országos Területrendezési Tervbe (OTRT) és a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervébe (BATrT).  

A mintafalu alapítása egy életformamodell felvázolásán alapult. Ócsa köldökzsinórjától függetlenül is működőképesnek gondolták. Önellátónak és egy kisebb (új) társadalmi egységének élhető létfenntartásában vizionáltak. Mindezt alacsony fenntartási költségek mellett, miközben lehetőségként  (talán szükségként)  a helyben előállított élelmiszer termelés és zöldségtermesztés, mint valami iparfejlesztés gondolata is előtérbe került. 

Igaz, ez az elképzelés volt az, amit a helybéli gazdakör elképzelhetetlennek tartott, de politikusi szemmel minden más. 

Ócsa város önkormányzat egymás után alkotta meg a rendeletmódosításait, szükség szerint hozta meg az újakat. Változtatták a hatályos szabályozási tervet, a besorolást és mindent, amit csak előírtak, vagy elvártak a siker érdekében. 

A legkényesebb és a legkevésbé firtatott dolog a közlekedés kérdése volt. Ez az egyik leggyengébb pontja volt a projektnek. A városközponthoz az új települést szinte semmi nem kötötte. Az út kies és hosszú. Közösségi közlekedés kritikán aluli, és a legminimálisabb szolgáltatáshoz sem elég. A benépesülésre ítéltetett új falú emberének munkába járásához pedig végtelenül kevés. Munkalehetőség a városon belül annyira kizárt, hogy még az őslakosok nagy része is Budapesthez kötött. Ráadásul a közelben Ócsának a legrosszabb a közlekedési kapcsolata  a fővárossal. Az alsópakonyiak munkába jutását erre a rossz kapcsolatra alapozni, abszurdum. Alsópakonyból Ócsára kerékpárutat terveztek. A vasút a bolt az orvos, a Posta mind kilométerekre van. Buszjárat meg szinte semmi. Budapest az autópálya mentén 28 km, és onnan 20 perc. Mégis az Ócsa központúság volt betervezve. Ez busszal legalább 5 perc. Átszállással, vagy a helyi járat körbefordulásával ez további 15 perc, és vagy 10 kilométer. Ezt követően az első Bp-i megállóhely további 22 km, és 30 perc. A legtöbb járat azonban még bemegy és megfordul a szomszédos Alsónémedibe is. Euz azt jelenti, hogy az alsópakonyból induló máris többet töltött a bevezető utazással, mintha az út mentén közvetlenül beutazott volna a Fővárosba. Ezt azonban sem a helyi vezetés, sem a vázolt elképzelés nem firtatta. Közben az alsópakonyi munkavállaló, még mindig nem ért fel Budapest határába. Ehhez neki Alsónémediből további negyedórára van szüksége. És ekkor még mindig csak Soroksáron van, ahol kicsi az esély az elhelyezkedésnek. A másik irányban, ahol Ócsáról nem, csak Inárcsról, Kakucsról, és Újhartyánból közlekednek buszok, már rég ott lenne az alsópakonyi ember. Ráadásul itt közvetlenül a Budapest határát jelező tábla mentén több ipari és kereskedelmi egység is van, ami készséggel és szabad kapacitással venné fel a jelentkező munkaerőt. Erről azonban az elmúlt évek tárgyalásai során nem, vagy csak nagyon keveset beszéltek az illetékesek.

Ócsa vezetése soha nem jött elő ennek tervével, soha nem vázolta ebbéli szándékát. Hiába szorgalmaztuk és javasoltuk, a városvezetés hajthatatlanná vált. Inkább a belső ügyekkel és a helyettesítő tevékenységekkel foglalatoskodott. Az alsópakonyi major területén élők helyi vízrendezési elgondolásait elvetették, a vezetékes ivóvízellátást az ócsai gerinchálózatra kötésre cserélték gondolatban. Így semmit nem tettek az elmúlt közel két évben, hogy az ott élők normális ivóvízhez juthassanak, mivel mindent hagytak a régiben, az építkezésre várva. Az új telep építkezése azonban elcsúszott és a normálisnak mondható vezetékes ivóvíz nem került ki az egykori béresházakhoz, lakásokhoz. 

Ez is a rossz döntések egyike. Ugyanis sokkalta jobban járt volna mindenki, ha az ott lévő kutat nem hagyják veszni, azt rendbe téve (akár felfúrva) normálisan beüzemeltetik. Ez a megoldás időben és bőséggel adhatott volna elég mennyiségű vizet az ott élőknek és az I. ütemben létesülő nyolcvan házas modellnek.  

Aztán szintén hiba, hogy a megszorult devizahiteleseknek épített 80 bérházba, - mint menet közben kiderült, - nem vezetik be a földgázt. Csak kályhában, fával lehet majd fűteni, esetleg villany hősugárzóval, ha lesz rá elég keret. Ráadásul a kandallókályha üzemeltetéséhez is áramra van szükség a keringtetéshez, máskülönben a rendszer tönkremegy. A villanyóra előrefizetős, feltöltőkártyás. Nagy mozgásteret, kilengést, vagy csipetnyi elmaradást nem enged a rendszer.

Mindezek számbavételével az, hogy ott egy II. ütem megvalósuljon  és további házak létesüljenek, ma elképzelhetetlen. 

A pályázatok közül nagyon sok már a jogosultsági feltételeknek sem felelt meg, így például nem ingatlanvásárlásra felvett kölcsön miatt került nehéz helyzetbe, vagy nem devizában adósodott el. Ennél is több jelentkezőt érinthet az a kitétel, miszerint azok is pályázhattak, akiknek otthonát ugyan kijelölte kényszerértékesítésre a bank, de még nem értékesítette. S ha ez a beköltözést követő egy éven belül sem sikerül, akkor a bérlővel kötött szerződést fel kell bontani.  Ennél jóval többen vannak azok, akik a sokkal rugalmasabban értékelhető elvárásokat – személyes kötődések, munkaerő-piaci esélyek, motivációk stb. – nem tudják teljesíteni.
De utóbb felmerült, hogy minek akkor eleve beválogatni a programba?

Az öttagú bírálóbizottság munkája ettől fogva jelképessé, más szóval értelmetlenné, amolyan képmutatássá vált.  Nincs miből válogatni. A "máltai előválogatón" a jelentkezők nagy számban kiestek.

Ezért ezzel a módszerrel nem lehet a telepet benépesíteni. Könnyíteni, más szóval hígítani kell a bejutási feltételeket. Új játékszabályok szerint kell a szelektálást követően a lakókat kijelölni.

Az alapelképzelés megváltoztatása után most az alapkiírást is átszabják, hogy legalább az indulásra be tudják népesíteni a telepet. Ha ez nem sikerülne, az elviselhetetlen kudarccal járna. Pedig a jelen megvalósítás sincs messze ettől.

Egyedül Ócsa polgármestere és a vele szimbiózisban levő alpolgármestere a derűlátó.

Ócsa az emberek képzeletében a rossz álomkép.

Mindenhol, erről cikkeznek:

Nem lesz gáz az ócsai adósparkban

Csak húsz család költözik Ócsára
Baj van a Pagonyban

Nem tudják megtölteni az ócsai szociális lakóparkot 

A Máltai Szeretetszolgálat Ócsa áldozata lett
"Megbukott a Fidesz szegregált szocgettója"
"Teljes csőd az ócsai gettó"
Csak május végén költözhet a 20 ócsai család
Újabb pofon az Ócsára költözőknek
Devizafalva, büntetőtelep

Címszavakban is pejoratív mindez Ócsára nézve. És a városvezetés tudja, és beismeri, mert nem emel szót ellene.

Ideje lenne végre belátni, hogy Devizafalva bebukott.
Az még a legkisebb baj ezzel a tréfából szociálisnak is nevezett gettó lighttal, hogy a tervezők elszámolták magukat, hogy tehát nemcsak az építési költségek szálltak el a semmi közepén felhúzott telepen (150 ezer forint helyett négyzetméterenként félmillió forint szép teljesítmény a közpénzünkön), hanem a majdani lakók esetenként százezer forintba kerülő költöztetésére sem gondoltak.
A legfőbb gond az, és ezt valamiért nem pedzegetik a helyszíni riportok, hogy voltaképpen mi a rézfaszú baglyot fognak csinálni a semmi közepén a megmentendő devizahitelesek?
Milyen életképes életet, piaci munkahelyet, iskolát, ovit, bölcsit, orvosi rendelőt, bevásárlóközpontot, szélessávot, társadalmi együttélést vizionált számukra a Nemzeti Társadalom-mérnökösködés Rendszere? Már ha nem egy komplett segélyezett falu létrehozása a cél, vagy a Monty Pythonból ismert  ("Mondtam már, anarcho-szindikalista közösség vagyunk. És hetenként mindig más gyakorolja a végrehajtó hatalmat") önfenntartó modell kiépítéséről van szó.  Mindez a rész a HVG-ben elolvasható. 

Én meg azt mondom, hogy ez a magyar ámisok földje lesz.  Mert ki mások jönnének ide, mint azok, akiknek az ittenire vállalt életmódjuk fogja meghatározni a létüket, vállalva, hogy nem használnak modern eszközöket, és felszerelést. Hogy kiskertből gazdálkodnak, kilométereket gyalogolnak, gáz nélkül élnek, fával fűtenek és kártyáznak a villannyal, meg a vízzel. Kik ezek a nomád életmódot váltok, ha nem a hazai ámisok?  Ócsa és a hozzá rendelt Alsópakony a magyar ámosok telepétől lesz ismert és hangos.
Mindez a város önkormányzatának (képviselői többségének és vezetőinek) közreműködésével valósítva meg.  Kérdés persze, hogy valójában mit teremtettek ezzel?

Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja még a múlt (húsvét előtt) szerdán arról beszélt: megbukott az ócsai lakóparkberuházás, amikor kiderült, hogy alig húsz család költözhet be "a mindentől elzárt, megközelíthetetlen, szegregált környezetben" létesülő "szocgettóba". 



Senki nem mondja, hogy álljanak meg emberek. Ez nem Ócsa, hanem Alsópakony térsége. Közigazgatásilag ugyan a városhoz tartozik, de azzal  nem képez egységet. Szoros egységet. Legalábbis eddig.
Igaz, majd most rákényszerül a város.

És ez a másik baj.
Sőt mondhatni most már ez a fő baj.
A csapás ugyanis onnan (Alsópakonyból) jön.
Meg az itteni meggondolatlan bevállalásokból.

Most, hogy a II ütem nem indul meg és a projekt leáll, minden kiépítetlenség és hátrány itt, a városban és a bent élőkön csapódik le. Itt fogja éreztetni káros hatását az infrastruktúra nélküli új-falú összes nyűge és gondja. A pénzbeli hátteret, az ellátást a juttatásokat nekünk városlakóknak kell előállítani és biztosítani.
Ide járnak majd iskolába, orvoshoz, segélyért, és mi-egyébért. Ügyet intézni, közlekedni itt, vagy rajtunk keresztül fognak. Ez önmagában még nem lenne baj. De dolgozni, pénzt keresni hol fognak?

Most csak 47 gyerek érkezését várják 20 család érkezésével. De kétszázzal kalkulálnak. Ezt miként és hogyan bírja el a kisváros? Az óvoda, az iskola, a költségvetés? Ki tudja?

Egy biztos;  - máris vészforgatókönyveken dolgoznak.

E szerint: Több gyerek járhatna egy osztályba. 

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) a köznevelési törvény módosítását, az eddigi maximális osztálylétszámtól való eltérés lehetőségét kezdeményezi az általános iskolai túljelentkezések kezelése érdekében.

Ez azt jelenti, hogy 27 helyett akár 32 gyerekkel is indulhatnának osztályok - magyarázta Marekné Pintér Aranka, hozzátéve: ez már segítséget jelenthetne az elhelyezésben.

Arról, hogy hány elsős várható az új tanévben, elmondta: részleges adataik vannak, a fővárosban a létszám 20 ezer körül lesz, de pontos adatok csak az április 8-9-ei beiratkozások után várhatók. Lehetnek ugyanis olyan gyermekek, akik nem iskolaérettek, és nem kezdhetik meg az első osztályt szeptemberben.

Ha helyhiány lép fel, akkor az érintettek között sorsolás útján dönt az igazgató. Elsőbbséget élveznek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, és sorsolás nélkül felvehető a sajátos nevelési igényű diák, illetve akinek különleges helyzete ezt indokolja. Ilyen lehet az, hogy a szülő, a testvér tartósan beteg vagy fogyatékkal él, a testvér az adott intézménybe jár, a szülő munkahelye az adott körzetben vagy egy kilométeren belül van - sorolta a metropol.hu cikkében.

Az ősszel életbe lépő köznevelési törvény a pedagógiai asszisztensek számát 100 tanulónként egyben határozza meg, és ez a módszertani segítség tudja kezelni a felmerülő kérdéseket. Jelezte: határtalanul nem lehet a diákok számát duzzasztani, és 40 fős osztályok nem lehetnek. 

Sajnos ehhez a negatív képhez a kétségekhez az elért eredményekhez a városvezetés nagymértékben hozzájárult. 

*