Ócsa, vagy nem Ócsa? – tette fel vélhetően jó néhány bajban lévő
devizahiteles családi körben a kérdést. Hogy mégis mennyien, azt nem
tudjuk, azt viszont igen, hogy közülük csak kevesen döntöttek úgy,
belevágnak.
Belevágnak, azaz hátra hagyják addigi életüket, otthonukat,
rokonaikat, barátaikat és munkájukat – ha volt egyáltalán, hiszen
Ócsáról bejárni mindennap dolgozni például Miskolcra, nem egyszerű
feladat. A megnövekedett törlesztőrészletek miatt kilátástalan helyzetbe
került családok némelyike azonban olyannyira elkeseredett, hogy még ezt
is bevállalta. Nincsenek sokan – hallhattuk a híradásokban, hogy alig
van jelentkező az ócsai bérlakásokra. És nem azért, mert kevesen
ragadnának meg egy olyan lehetőséget, amely megoldást adhatna a
problémájukra, hanem mert ez a megoldás nem igazi alternatíva. Részben,
mert a kritériumoknak különböző okokból, de csak kevesen tudnak
megfelelni. Részben, mert miből és hogyan kezdjenek új életet az idegen
környezetben?
Vajon gondoltak-e minderre a törvényalkotók, amikor úgy döntöttek,
hogy némileg módosított feltételekkel meghosszabbítják a pályázati
határidőt? Jó lenne ezt remélni…
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése