Helyreigazítás helyett, vagy gyanánt - a valóság és a show ( - a Törvényszékről jelentjük, közzétesszük, vége)

Mint nagyrészt ismertté vált és a blog mellett más, köztük több országos hírforrás is beszámolt róla, Ócsán is szájkosarat kapnak (kaphatnak) a blogolók. 

Mint ahogy a beszámolókból kitűnik, - és minden ellenségeskedő híresztelés ellenére - a blogunk kiállta a próbát. A bíróság mércéje szerint is megfelelünk az előírásoknak. Ezt csak azért írom, mert egyesek nagyon szeretnék, ha a blogot elkaszálnák. Erre a rossznyelvűek nagymértékben rájátszanak és úgymond bicskanyitogató mód és stílusban értekeznek erről, besározni próbálva jó hírnevünket. 

És ez a jó hírnév az, ami kiverte a biztosítékot a város két előjárójában is, amikor ügyvédhez fordult a bloggal szemben, ahelyett, hogy nekünk írt volna. Ebből a fordulatból azonban csak annyi derült ki, hogy olvassák, látogatják a blogger portálját. Ez biztató és örömteli. Ebbe az örömbe azonban némi üröm is vegyült, mert egyes kommentelők  zabolázatlan megfogalmazásban, néha obszcén szavakkal adtak hangot véleményüknek, amit a blog úgymond szerkesztőire próbáltak hárítani, mint az értük felelősséggel tartozó személy(ek)re.

Erre azonban nem volt senki vevő. Ezt visszautasítottuk, mondván mindenki számoljon el a saját felelősségével és lelkiismeretével. A blogger, a kommentelő és a közszereplő is. 

A kommentelők persze azonnal kívülállóként érezték magukat az egészből. Ők a névtelenség leple alatt csendben meghúzódtak. Az IP címük felfedhetetlenségében, vagy a blog tartalmi szerzőjének jóindulatában, esetleg a törvény adta kibúvóban ( mármint, hogy nem kérik ki az IP címüket) bízva. Így nem maradt más, csak a hátrahagyott beírásuk, és az értük való kiállásunk. Ráadásul a hozzászólásokban beírt véleményeket tényállításnak értékelve értékelték, mert azt így érezvén vették magukra a felek a másik oldalon.

Ezt, ezeket a kommentelt véleménynyilvánítást a városi elöljárók nehezen viselték. Ezennel most nem is idézem vissza azokat a tartalmakat, amiket kifogásolt a magát sértettnek érzett fél, mert igazán nem érdekel. Ahogy nem érdekel, és nem, érdekelt a családon belüli, vagy a közszereplésen kívüli élete sem egyik köztisztviselőnek, vagy politikusnak sem. Azonban a közvélemény és a világ nincs mindig így ezzel. Számos eset igazolja, hogy az élhajhászok a meztelen igazságra kíváncsiak. Ezért vannak a paparazzók, a bulvár sajtó munkatársai és médiahajhászok. De maga a nép, az egyszerű kommentelő sem különb akkor, amikor a bulvárterméket veszi, amikor a pletykalapok rovatain csámcsog, vagy éppenséggel a szomszéd dolgaival foglalkozik. A helybéli, kisvárosi élet is globalizálódott. A többség a kereskedelmi tévék reality show műsorain él. Ezt hívják, nevezik mostanság Valóságshow-nak. Pedig nem az. Sokan azt hisszük, ismerik, tudják, hogy mi az. Pedig nem. A lényeg, hogy a hevület magával ragadja ez embert. Hogy olyat is átéljen, amit önmaga nem merne. Ezen sokan felbátorodnak és ténylegesként élik meg, vagy éppenséggel cselekszik meg azt, amit egyébként nem, avagy normális körülmények közt nem lehetne. Ismerünk ilyen névtelen kommentelőt, nem egyet. Aztán van, aki már unja is. Ilyenek is vagyunk egy páran, akár a blog írói-olvasói táborában, akár azok akikről ez a valóságos, vagy éppen annak látszó történet szól.

Aztán persze azt már nem tudhatjuk, hogy a láthatatlan médiamanipulátorok mit engednek látni és mit nem, mi zajlott az egyik és mi a másik színfal, vagy a kamera előtt, hogy mit nem tudhatunk meg erről a belsőleg manipulált, vágott munkáról. A rendező soha nem a valóságot ábrázolja, hanem az annak beállított képzetet. Soha, nem tudhatod, hogy a vetített valóságshow mikor lépte át "azt" a határt. Nem tudhatod, hogy akkor-e, amikor még ember néz a kamerán át, vagy csak a gép rögzít már mindent.  Mégis a vágás, a snitt a lényeg. 

Ócsán az egyik snitt még a Szabadidőközpontban zajlott, a másik a falakon kívül, a harmadik az utca emberei közt.  Ez lenne a helyi valóságshow, mert ügye a vidéki élet a kultúrban és annak környékén zajlik. Ennek természetszerűleg meg van a saját irodalma. A Rongyos élettől kezdve, a Beatrice-ig.

Ami pedig Ócsát és annak blogját, az itt megjelent hozzászólásokat, a kritikát illeti, legalább annyira megosztott a közönség, mint a tévé előtt. Sokkal itt is elszaladt a ló a vetítőn, akár kultúron belül és azon kívül is. Sokan a blogbejegyzésekhez oda nem illő mód, attól elrugaszkodva szóltak hozzá, célozgatva olyan eseményekre és történésekre, amiről mi magunk soha nem ejtettünk szót. Igaz, ehhez nem is kellettünk, mert a városban sokan beszéltek ezekről, akár/ahogy a tegnapi műsorról a tévében. De ahogy a tévéműsorhoz sem igazán fűzünk kommentált úgy ezekhez a megnyilvánulásokhoz sem tettünk. 

Egyesek szerint ez megengedhetetlen, és beavatkozást igényelt volna. Mások szerint meg mocskok vagyunk, mert moderálunk, cenzúrázunk, vagy éppenséggel mazsolázunk a véleményáradatban.  Az egyik így, a másik úgy gondolja. Csak azt nem gondolja át sok ember, hogy a névtelenség mögé bújva mit ír és mit tesz, ahogy az sem, akit jól ismernek és hasonmód, akár kikezdhetőn cselekszik. 

Aztán az már igen furán jön elő, hogy ez a két fél igyekszik mentségért és védelemért a bíróbácsihoz szaladni. Persze ez a mentsvár lehet bírónéni is, akinek szoknyája jelentené a kapaszkodót a védelmet. A beidézett páciens, meg néz mint Rozi a moziban, hogy a kimaradt kommentelőket szóba ne hozzuk. 

Ezért is mondtam már, hogy nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Különösen fontos ez egy közszereplő, egy politikus számára. Mondhatjuk ez erkölcsi, társadalmi kérdés. Mert ugye, milyen társadalom az, ahol az élenjárók, a politikacsinálók, a városvezetők engedhetik meg maguknak a legtöbbet, vagy ahol éppen ők nem járnak elő a jó példával.  A blog sokszor boncolgatta már ezt a kérdést, ahogy mások is. 

A társadalomban ma is ott a kétség, az elégedetlenség és a kihívás erre. 

Mivel a jó hírünk forgott kockán, és mivel nem vállaltuk magunkra a valótlant, és a blogra eredetileg kért helyreigazítást, valamint azt az állítást, hogy mi vétettünk volna, nem tettük közzé, ezért Fodor László elment és képviselte a városi blogot a Törvényszéken. Végül igazunk lett, nem esett csorba, a blogon. Már nem beszélhet senki arról, hogy valamit is valótlanul állítottunk. Igaz ezt a felperes sem mondta. Már csak az volt a kérdés, hogy a sok névtelen hozzászólásért ki és miként feleljen.  Átvállaljuk-e vagy sem azt, amit maguk sem tesznek. A felelősséget. Azt a felelősséget, amit vállalni mindenki (politikus, blogoló közönség, stb.) számára a legkényesebb.

A pénteken megtartott tárgyaláson a blog szerkesztését magára vállalva, védelem és ügyvéd nélkül állt ki az ismert szerkesztő az igazáért, a blogért, ezért az Internetes naplóért. Igen naplóért. Mert ez a blog nem egy kereskedelmi hírcsatorna. A blog nem folytat kereskedelmi, vagy más tevékenységet, és nem is más, mint egy sajátos jegyzetfüzet, egy jegyzet-tömb, amibe bejegyzések kerülnek, és amihez hozzá lehet szólni, ahol véleményt lehet alkotni. Akár névtelenül, anonim mód is. Ezért és ennek megvédéséről is szó volt.

A törvényszék előtt pont ez a véleményalkotási szabad jogot támadta a felpeseres Bukodi Károly megbízásában, de őt képviselő, meghatalmazott jogi szakember, azaz ügyvéd.  Ők úgy gondolták, hogy hozzászólók sértőn és bántón alkottak véleményt róla, ami sértette, sérti személyes jogait.

A tárgyalás végig egy másik, ránk nem vonatkozó jogszabály mentén zajlott, ebben a bíró nem volt hajlandó tágítani, bár említette, hogy megvizsgálja a jogalap érdemlegességét, azaz magát a jogalapot, a per indítás, vagyis a felperesi kereset jogosságát. Hivatkozva egy ismert médiajogász állásfoglalására. 

Aztán a tárgyalás végül lezajlott és a felperes képviselője és a blog egyezségre jutott miszerint nem vállaljuk magunkra a nekünk tulajdonított sérelmeket. A harmadik fél (lásd hozzászólók beírásai) által tett kijelentések sértődésre alkalmas voltát nem vitatva, és elfogadva állapodtunk, egyeztünk meg abban, hogy a felperes kérésének megfelelően a kért szerkezetbe helyezett szöveget közzé tesszük. 

„Az ocsavaros.blogspot.hu blogon 2013. év február hó 4. 12., 14., és 19. napjain megjelent cikkekhez fűzött olvasói megjegyzésekben több ízben megalapozatlanul és valótlanul került állításra, hogy Bukodi Károly polgármester úr hűtlen hitveséhez, kicsapong, erkölcstelen, és ugyancsak megalapozatlanul és valótlanul további megalázó, méltóságát sértő kijelentések történtek személyére és házasságára vonatkozóan.
Az ocsavaros.blogspot.hu blog 2013. február hó 19. napján megjelent „Kisebb félreértés történt, és a bizottsági tagság sem sokat ér - több hullámban válogatnak (- fele se annyi)” című cikkéhez 2013. február hó 21. napján 14:13 és 18:22 időpontban, továbbá 2013. február 22. napján 05:54 időpontban fűzött olvasói megjegyzésben közzétett állítások teljes mértékben megalapozatlanok, azok nem a valóságot tükrözik.
A fenti valótlan tartalmú tényállításokért Bukodi Károly polgármester úr szíves elnézését kérjük”

Igaz, a blog, és annak szerkesztője, valamint a Törvényszék az olvasói bejegyzések valóságtartalmát nem vizsgálta.  Így azt sem tudtuk megítélni, hogy azok a valóságot, a helyi szóbeszédet, vagy csak a rosszindulatot tükrözték-e.

A törvényszéki egyesség részeként megállapodva elfogadtuk, hogy a felperes által megjelölt és kifogásolt hozzászólásokat töröljük az elérhető tartalomból. 

Felek megállapodnak abban, és alperes vállalja, hogy a „Visszaüthet Bukodi foci vágya...” című blogcikkhez fűzött 2013. február 15-én 10:29-kor, február 17-én 8:56-kor, és 9:15-kor írt bejegyzéseket törli.
Alperes azt is vállalja, hogy „Ki minek örül Valentin és Bálint napon?...” blogcikkhez írt 2013. február 15-én 11:41, február 19-én 13:12, 14:57, és 19:13-kor készült bejegyzéseket törli.
Alperes azt is vállalja, hogy a 2013. február 19-i „Kisebb félreértés történt és a bizottsági tagság sem sokat ér...” című blogcikkhez fűzött 2013. február 20-án 12:38, 19:20, 20:02, 20:48, február 21. napján 14:13, 18:22, február 22-én 05:54, 12:57, 17:54, valamint február 23-án 8:11 időpontban történt bejegyzést törli.

Ezt követően megígértük/tem, hogy a hozzászólásokat moderálni fogjuk. Ez nem azonnali és moderálás utáni megjelenést, megjelentetést teszi kötelezővé. Csupán azt vállaltuk, hogy időközönként moderáljuk a hozzászólásokat, hogy másokkal szemben ne legyen támadó,vagy dehonesztáló. A szerkesztőség  a továbbiakban sem fog moderátort alkalmazni.

Azonban felmérve és tapasztalva a sok anonim hozzászóló eddigi véleményformálását, a szűrőt beállítottuk és jelenleg csak ezen át engedjük a megjelentetést. 

Ezt persze tarthatják most igazságtalannak, vagy elfogadhatatlannak, sőt elfogultnak is, de ez már senkit nem érdekel. A lehetőség adott volt, a felek nem tudtak vele élni. Vissza meg más ne éljen vele.

A kommentek beengedése másutt is problémás.

A WebSense Security közzétette szokásos, félévente megjelenő, az internet fejlődését biztonsági szempontból értékelő jelentését. A 2009 utolsó hat hónapját elemző jelentés elkészítéséhez a cég 40 millió weboldal és 10 millió email átvizsgálása során gyűjtött adatokat használt fel. 

A jelentés legfontosabb megállapításai a következő volt: 

 - felhasználók által a különböző weboldalakon generált és elhelyezett tartalmak (mint például a blogbejegyzések, kommentek és visszahivatkozások) 95%-a spam, vagy kártékony kódra mutat. 

*