Az önkormányzati ülésről az Ojtozi szorosba - úgy gondolták páran, hogy elutaznak ( - több mint 1000 eurós út)

 Január utolsó szerdáján tartotta idei első soros ülését önkormányzatunk, amiről már közöltünk részleteket.

Így talán nem hat újdonságként, hogy az ülés fő tárgyköre az idei évi városi költségvetés kitárgyalása lett volna az előterjesztés szerint.  Azonban az első felvetések után, még a benyújtott javaslatok elhangzása előtt személyeskedéstől lett visszhangos a terem. 

A költségvetés érdemi vitája ezzel gyakorlatilag ki lett ölve.  

Helyette inkább a költségvetést kikerülő (megelőző) előterjesztések vették át a főszerepet.

Horváth Tamás előterjesztése alapján a Városüzemeltetési Kft létszámát két fő iskolai alkalmazottal (bujtatott munkakör) bővítették. Így az iskola költségvetésen kívül biztosítanak a két iskolában foglalkoztatott számára bért a városi költségvetésből a Kft által. 

Aztán szintén Horváth Tamás előadta, hogy a Református Egyház  ócsai temploma támogatást kért, amihez kapcsolódott a Baptista gyülekezet is. Ezért azt javasolta a testületnek, hogy a mindhárom ócsai keresztény egyházat azonos mértékű önkormányzati támogatásba részesítsék. Így egy millió forintot ítéltek oda, amiből 300-300 ezret kap a három egyház helyi szervezeti egysége. A fennmaradó 100 ezer forintról az ülésen nem eset szó.  

Az viszont ismerté vált, hogy a katolikusok nem kértek önkormányzati támogatást. A pénzt számukra csupán és kizárólag azért ítélték meg, hogy a reformátusokat támogatni tudják.  A Református Egyház ezen túl változatlanul kap még támogatást a templom kivilágítására. 

A felmerültek kapcsán Bukodiné képviselő elmondta, hogy a két helyi egyház között nagyon megromlott a viszony. 

A helyi katolikus és református egyházközösség viszonya az önkormányzati iskola átadás-átvételi törekvése kapcsán romlott meg. Az önkormányzat vezetése anno, a reformátusokkal a többi egyházi képviselő tudta nélkül, azok kizárásával egyezkedett, aminek kapcsán a református lelkész igényt jelentett be a helyi általános iskolára. Ezt az igényt a polgármester a képviselők többségével megtámogatta. Így elvi hozzájárulást kért és kapott a testülettől az iskola átadásával kapcsolatos tárgyalások megkezdéséhez a polgármester. Ez azonban egy képmutató lépés volt, hiszen előre mindent lebeszéltek már. Az ezt követő események csak az így létrehozott és kialakított helyzetet rontották. Az iskolaigazgató a nyilvánosság kizárásával a szülői munkaközösség bevonásával és a vonatkozó jogszabályok mellőzésével szavazást rendelt el. Erről akkoriban több írásban is foglalkozott a sajtó. Ezt követően azonban még hónapokig folyt a levélváltás a egyházi vezetők közt a háttérben és az önkormányzati Kisbíróban. Ez mind a felizzított parázs hangulat eredménye volt, amit a jelenlegi városvezetés fújtatózott.  

Ezt követően Bukodi Károly előterjesztésében megtudhattuk, hogy a Székelyföldi utazásuk során útközben találkoztak kint egy csodálatos és vendégszerető asszonnyal, Jeney Jankával. Ő állítólag az Ojtozi szorosnál felállítandó emlékhely és az egykori katonasírok ápolását tűzte ki céljául az általa képviselt "Collegium pro Historiae Clasustrum Oituz Egyesület" által. 

Bukodi Károly ezért azt szeretné, hogy Ócsa városa közpénzből támogassa ezt a nemes célt Jeney Janka közreműködésével.

Horváth Tamás ezt azzal egészítette ki, hogy itt székely, román és magyar katonák estek el. Támogatásunkkal mi lehetnénk az elsők, akik pénzt adományozunk és ezzel Ócsa város nevei is felkerülhet a majdani emléktáblára az adományozok közt. Minket ráadásul az a megtiszteltetés érne, hogy elsők lehetünk. 

Ojtozi katolikus templomkert, ahol a  világháborúban elesett magyar katonák emlékművét állították.

Igaz, nem tudom, hogy miként találta meg pont Ócsát Kézdivásárhelyről Jeney Janka, a Kulturális örökségek Minisztériuma, vagy más hadisír és történelmi emlékhelyeket gondozó társaság helyett.

Gondolom ebben van némi szerepe annak, hogy Horváth Tamás, Gallai Zoltán, Bukodi Károly és a jegyzőnk "üzleti-munkalátogatásra" arra utazott.

Csak, hogy ez így elég visszás.

Főleg annak tükrében, hogy itt Ócsán a nevezett személyek egyetlen egyszer sem tartották meg központi megemlékezés keretei közt a Trianon emléknapot, az Október 6.-ai gyásznapot, és más hasonló történelmi vonatkozású, nemzeti napot, amit amúgy az országgyűlés is határozatban foglalt. 

Ilyen előzmények és háttér mellett úgy érzem, hogy ez a külhoni "magyarkodás" és megfelelni vágyás nem összegeztethető azzal a hazai cselekedetekkel, amit a hétköznapjainkban az önkormányzatunk képvisel. 

Ócsán túlra tekintve Dabas polgármestere minden ilyen, sőt még a legkisebb nemzeti vonatkozású esemény kapcsán is  központi, önkormányzati megemlékezést, ünnepi műsort szervez. Ezáltal úgy érzem Kőszegi Zoltán sokkalta magyarabb érzelmű és lelkületűbb, mint az ócsai kollégák. Amennyiben ez mégsem így lenne, akkor Dabashoz hasonlóan miért nem tartjuk meg ezeket a megemlékezéseket?  Az ócsai hazaszeretet, a régi nagy-Magyarország iránti vonzalom nem csak egy külhoni civil szervezet támogatásában, kell, hogy érvényesüljön, hanem elsősorban idehaza a mindennapi társadalmi életünkben. Amíg ezt nem tapasztaljuk, addig szerintem felesleges ismeretlen külhoni egyesületeket támogatni hasonlatos célból. Mondom, és állítom ezt annak ismeretében, hogy Ócsán hasonlatos helyi célra a képviselő-testület pénzt nem adott. Tehát amíg idehaza nem teszünk meg mindent azonos célból, addig ezt külhoni célzattal se helyezzük előtérbe. 

Magyar katonák felesküsznek IV. Károlyra a fronton

Ráadásul kulturális dologról lévén szó, aminek a megfelelő bizottsága az Oktatási-, Kulturális Bizottság (Bukodiné elnök) akinek kéne elsősorban tárgyalnia erről a felvetésről.

Ez azonban nem történt meg. 

Ezzel ismét egy olyan előretörésnek lehettünk a tanúi, ami nem csak a költségvetést megelőzve, de annak terhére tesz olyan kötelezettséget, amire igazából szakbizottsági megvitatás hiányában javaslat sem lett mellékelve. A polgármester így terjesztette szavazásra a dolgot a képviselőknek. A képviselők pedig Bukodi Jánosné, Gallai Zoltán, Buza Ernő, Kardos Zoltán, Bukodi Károly és Horváth Tamás szavazatával 1000 euró támogatást ítélt meg Jeney Janka törekvéseinek.

Ez a költségvetés tényleges tárgyalását megelőző döntés úgy született, hogy a városnak az idei évre még elfogadott, érvényes pénzügyi kerete sincs. Ezért gondolom kiemelt fontossággal bír a polgármester és az alpolgármester számára ez a kiköltekezés.

De tekintsünk a történelmi múltba. 

Az  Ojtozi-szoros egy hágó, a régi úgynevezett Nagy-Magyarország,az Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb csücske volt.

Az első világháborúban véres harcok dúltak itt magyar és román seregek között. A 18-as soproni honvéd gyalogezred emlékműve már nincs meg, csak másolata látható Sopronban. 1944 augusztusában a 24. határvadász zászlóalj a székely erődszázaddal védte a szorost a túlerőben levő orosz és román csapatokkal szemben.

Magam is fontosnak tartom, hogy az Ojtozi emlékhelyet és a Sósmezőnél található katonai temetőt és a temetőben nyugvó magyar hősöket és a kőkereszten részben vagy hiányosan olvasható nevüket, emléküket tovább tudjuk örökíteni. 

A  temetőben fele részben a magyar katonák sírjai, sima kőkeresztek, mára benőtte a moha, meg minden, nehéz elolvasni a feliratokat. 

A másik részben az orosz  meg román meg mindenféle egyéb, azokon látszik, hogy újra kihúzták a feliratot,

sok sír van ott, de hát valószínű, hogy sokkal több holttest van oda eltemetve, nemcsak azok,

akiknek ki van írva a neve, valami tömegsírra épülhetett az egész.

 Kézdivásárhely környékén,a Nyeregtetőn is sok kopja van. Ott, 1849. augusztusában volt csata.  Néhány száz székely harcolt osztrákok-oroszok ellen, és a hágót tartották tizennégyben. Ez az egyetlen átjáró azon a nagy területen. Ott lehetett csak támadni, a szorosban. Sokan haltak ott akkoriban minden oldalról. 

És most vissza a jelenbe.

Az önkormányzati (városi közpénz) támogatáshoz bemutatott a szerződés tervezetben azt látjuk, hogy ez egy évente megújuló támogatást prognosztizál. Vagyis nem egyszeri alkalomról, hanem folyamatosságról (fizetésről) beszélhetünk. Tudom, erre az lehetne a válasz, hogy bármikor felmondható.  Azonban ez nem helyes, főleg azért, mert a hazai hagyományőrzőket, más ócsai szervezeteket, egyesületek sem támogatunk fejlődésünk érdekében megfelelően. Sőt az ócsai I. világháborús emlékhelyhez sem sűrűn helyezett virágot a városvezetés. Ennek ismeretében a székelyföldi szándék - nemessége ellenére - visszásságokat ébreszt Ócsa közvéleményében, ha kiderül, hogy ebben a nehéz anyagi helyzetben mire és hova költekezünk..  Én mindenesetre méltánytalannak tartom, hogy a Kettős-kereszt, vagy az advent gyertyagyújtásának elhanyagolása  mellett erre a külhoni segítségnyújtásra miként van figyelem, szándék és pénz. 

Nem feledve továbbra sem, hogy Ócsa városa nagyon nem áll olyan jól. Ócsa súlyos költségvetési gondokkal, kimagasló hiánnyal küzd. A támogatás megítélése máshonnan vonja el a felhasználható pénzeszközt, miközben súlyosbítja anyagi gondjainkat, megélhetésünk vagy fejlődésünk rovására. Ezzel egyben gátat is szab a pénzügyi csapdából való kitörésünknek.

 Nem az 1000 euró az, ami megrendítő, ebben a dologban. Sokkal inkább a körülmények, az eljárás és a végrehajtás tervezete. A fontossági sorrend, hogy az elfogadás és az odaítélés előrébb való a költségvetés elfogadásánál, és az helyi szempont miszerint ez a cél inkább, mint egy ócsai buszmegálló, egy kiépített átjáró, vagy 100 méter kerékpár út a vasútállomásra. 

Az ilyen spongyán elgondolások okán kell felesleges adókkal (lásd kommunális) terhelni a lakosságot.

Az önkormányzat vezetése által a romániai Kézdivásárhelyen megismert Jeney Janka és a vele összefüggésbe hozható  „Collegium pro Historiae Claustrum Oituz” az elérhető cégadatok szerint 2010-ben lett alapítva, és 2012-ben lett utoljára regisztrálva.

Ezek szerint semminemű pénzügyi forgalmat, így tevékenységet  nem mutatnak a cégadatok. Alkalmazottak nincsenek, eredmény nincs, tőkével nem rendelkezik.

Jóformán semmit nem tudunk felőle. Valós törekvéseit nem ismerjük, a mögöttes személyről csak annyit tudunk a bemondott nevén kívül,  - ami nem is kimondottan magyaros -  hogy az önkormányzatunkban ismeri valaki. Bukodiék kiutazó csapata (delegációja) állítólag út közben találkozott vele. Erről a találkozóról és a megtalált személyről alig tudunk valamit. Nem ismerjük, nem mutatkozott be és nem adott számot sem magáról sem tevékenységéről. Nem véletlenül szokták mondani, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar.  Jeney Janka egy ismeretlen alak számunkra.

Háttérinformációt a személyről és a bejegyzett idegen szervezetről (Collegium Pro Historiae Clastrum Oituz) nem tudunk.

Az olvasó szerint a fent leírtak alapján és a feltárt adatok szerint mi ösztönözte a képviselőket a polgármester és az alpolgármester által előterjesztett és javasolt közpénzek odaítélésére?

 Kérdésem, továbbá, hogy a sorolt érvrendszerbe illeszthetően, mi alapján döntöttek a városi pénz odaítéléséről, a költségvetés elfogadása előtt?

Tekintettel arra, hogy Ócsa már egyszer belépett egy egyesületbe, képviselői felhatalmazás nélkül (Közigazgatási Tudományi Egyesület) aminek díjait ma is fizetjük különösebb haszon nélkül, így egy másik, bármilyen célú egylet támogatása mitől lenne célravezetőbb? Főleg hogy ennek okán idehaza, pontosabban városunkban egy szál virággal sem lesz több a sírokon sehol.

Ezért  továbbra sem javasolt közpénzből a  "Collegium pro Historiae Claustrum Oituz Egyesület"  támogatását és a vele történő szerződéskötést. 

*