A 2. magyar hadsereg 70 évvel ezelőtti doni
katasztrófáját a katonai vezetés, az ott harcoló katonák és a
magyarországi civilek nézőpontjából bemutató kiállítás nyílt szombaton a
budapesti Nyílt Társadalom Archívumban (OSA).
Ungváry Krisztián
történész a Don - egy tragédia és utóéletei című tárlat megnyitóján
szembeállította a 2. magyar hadsereg maradékának 1943-ban a
Szovjetunióból történt hazatérése óta elterjedt mítoszokat a történelmi
realitással. Az 1956-os Intézet munkatársa ilyen mítoszként említette,
hogy a vereség egy "második Mohács": mint kiemelte, a 200 ezres hadsereg
70 százaléka hazajutott. Emellett a szovjet erők támadásukkor 132
harckocsijukból 83-at elvesztettek, ami rávilágít arra a ritkán
hangsúlyozott tényre, hogy a 2. magyar hadsereg jelentős katonai
teljesítményt nyújtott a Don-kanyarban - hangoztatta a történész.
Felvetette azt is: bár a magyar köztudatban a hadseregre elsősorban áldozatként tekintenek, a katonák nem voltak feddhetetlenek. Elmondása szerint a megszálló erők közül a német után a magyar hadsereg követte el a legtöbb kivégzést, a csapatok több ezer falvat gyújtottak fel, partizánokat keresve. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy a magyar emlékezet középpontjában nem az orosz lakosság szenvedése áll, és fordítva, de véleménye szerint a két szempontot közelíteni kellene egymáshoz.
Závada Pál író készülő kötetéből olvasott fel egy naplórészletet, amelyben szintén felvetődtek olyan kényes kérdések, mint az orosz lakosság körében végzett faji alapú kivégzések, és az ezekben való magyar részvétel.
A hadsereget kiküldetéstől hazaszállításig végigkísérő kiállítás több nézőpontot érvényesítve bemutat térképeket, a fronton az ellenség körében terjesztett és szökésre buzdító röplapokat, parancsokat, hadi jelentéseket és fotókat. Az alkotók a magyar civil lakosságot ért hatásokról is igyekeztek képet adni korabeli filmhíradókon, rádiófelvételeken, újságban megjelent szalagcímeken, valamint propagandaanyagokon keresztül.
Emellett a látogatók részleteket láthatnak egyebek közt Sára Sándor 1983-as Pergőtűz című dokumentumfilmjéből, amelyben a Don-kanyarból visszatért egykori katonák és munkaszolgálatosok vallanak emlékeikről, valamint egy haditudósító fotográfus hétköznapi életképeket felvonultató fényképeit is megtekinthetik.
Felvetette azt is: bár a magyar köztudatban a hadseregre elsősorban áldozatként tekintenek, a katonák nem voltak feddhetetlenek. Elmondása szerint a megszálló erők közül a német után a magyar hadsereg követte el a legtöbb kivégzést, a csapatok több ezer falvat gyújtottak fel, partizánokat keresve. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy a magyar emlékezet középpontjában nem az orosz lakosság szenvedése áll, és fordítva, de véleménye szerint a két szempontot közelíteni kellene egymáshoz.
Závada Pál író készülő kötetéből olvasott fel egy naplórészletet, amelyben szintén felvetődtek olyan kényes kérdések, mint az orosz lakosság körében végzett faji alapú kivégzések, és az ezekben való magyar részvétel.
A hadsereget kiküldetéstől hazaszállításig végigkísérő kiállítás több nézőpontot érvényesítve bemutat térképeket, a fronton az ellenség körében terjesztett és szökésre buzdító röplapokat, parancsokat, hadi jelentéseket és fotókat. Az alkotók a magyar civil lakosságot ért hatásokról is igyekeztek képet adni korabeli filmhíradókon, rádiófelvételeken, újságban megjelent szalagcímeken, valamint propagandaanyagokon keresztül.
Emellett a látogatók részleteket láthatnak egyebek közt Sára Sándor 1983-as Pergőtűz című dokumentumfilmjéből, amelyben a Don-kanyarból visszatért egykori katonák és munkaszolgálatosok vallanak emlékeikről, valamint egy haditudósító fotográfus hétköznapi életképeket felvonultató fényképeit is megtekinthetik.
A március 3-áig ingyenesen látogatható tárlat egészen 2012-ig
figyelemmel kíséri a hadművelet magyar utóéletét, értelmezéseit is.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése